Ahogy a többiek éppen csinálják a 30 napos kihívást, én úgy csinálom az 1 hónap - 1 naposat... örülök, ha havonta egyszer eljutok jógázni. A mai napot nem tekintve utoljára két és fél hete voltam, a halloweeni órán, de az azelőtti napot nem számítva ugyancsak sokat hagytam ki.. Ami meglepő volt, hogy kihagyás után történt az, hogy életemben először sikerült megcsinálni a homlok-lábujjasat segítség nélkül, annyira jó volt :) Aztán az utóbbi 2 és fél hétben egyszerűen nem jutottam el, vagy suli, vagy vezetés, vagy egyszerűen halott vagyok. De tegnap elhatároztam, hogy ma mindenképp elmegyek. Ugye hát éppen tanulok vezetni, ma is voltam és hát katasztrofális volt. Egyszerűen mindennek neki akartam menni, és az oktató a harmadik satuféke után mondta, hogy na akkor álljunk félre. Itt persze azonnal eltört a mécses, ezt a vezetést egyszerűen nem nekem találták ki. Eredetileg december 14-én mentem volna vizsgázni, de inkább áttoltuk januárra, mert kb 2 perc után meghúznának. Na mindegy, szóval halál idegesen hazamentem, mondom most már pláne kell a jóga. Kicsit féltem, hogy két és fél hét kihagyás után ketté fogok törni, mint egy ropi, de ESZMÉLETLENÜL jó volt. Andy tartotta és hát valami iszonyú jólesett. És ezen kívül jól is ment [a kettő nem feltétlenül jár együtt], Andy savasananál odaszólt, hogy "you're kicking ass today" :D Aztán óra után megjegyezte, hogy nem bírja elviselni, hogy valakinek a hátrahajlása IS és az előrehajlása IS jobb, mint az övé, teljesen ki volt akadva [a jelző, amivel jellemzett, a fuckin' spectacular volt :D]. Nagyon bírom az óráit meg a stílusát. Tehát az óra nagyon jó volt, próbáltam nem indulatból csinálni a dolgokat, tekintve, hogy eléggé szét voltam esve idegileg és ilyenkor jólesik egy kicsit úgy megtolni erősebben a dolgokat, csakhát vigyázni kell a dühből kitolt állóspárgákkal, mert elég sérülésveszélyesek. De már a második sorozat légzőgyakorlatnál lehiggadtam és nem is nagyon jutott eszembe a vezetés, és jól is sikerültek a dolgok [még a teljes sáskát is kevésbé utáltam egy kicsit, mint általában...]. Szóval nem kéne elhanyagolni ezt a jógát, muszáj valahogy időt kerítenem rá, csak az a baj, hogy már most le vagyok maradva mindennel az egyetemen. De vizsgaidőszakban, ha már nem lesznek óráim, akkor be fogom iktatni a minimum heti kettőt vagy hármat, és akkor ez meg a meló megtartja a napi rutint. Már szinte elfelejtettem, hogy mennyire szeretem és hogy mennyire csodálatos érzés másfél óra után ott feküdni a földön és bámulni a plafont. Meg hogy milyen, amikor háborúban állsz az egész világgal, beleértve saját magadat is, és akkor elkezdődik az óra, belenézel a tükörbe és bármennyire is nem tetszik a látvány - ahogy áll a hajad vagy ferdül az orrod vagy dudorodik a hasad - másfél órán keresztül azt kell nézned és nincs más választásod, mint elfogadnod. És egy jó óra után, amikor tényleg beleadsz mindent, belenézel másfél óra múlva a tükörbe, látod magad izzadtan, kivörösödött fejjel, kusza hajjal, és azt gondolod, hogy a rohadt életbe is, még sose néztél ki ennyire jól. És hirtelen úgy érzed, hogy egyszer még azt a nyavalyás kuplungot is ki fogod tudni nyomni rendesen.
Ezt az érzést remélem mindenki megtapasztalja egyszer, akár jógával, akár más sporttal, akármivel. Mert ez leírhatatlan.
