Hó és punnyadás

Ismét csak az időjárást tudom hibáztatni. Úgy tűnik, túlságosan függök tőle. Igaz csütörtökig nagyon jó idő volt, szóval akkorra semmi kifogásom. Csütörtök délelőtt akartam menni, de akármikor felébredtem hajnalban meg kora reggel, szakadt az eső és hát ódzkodtam kimenni... Délután sajnos muszáj volt bemennem közgázra, bár igazából semmi értelme nem volt, mert továbbra se értek túl sokat a marginal rate-ekből meg az average variable costokból, de legalább senki nem mondhatja, hogy nem próbáltam. Igazából az utóbbi 3 hét anyaga az, ami már a mi-az-anyám-ez kategória, az azelőtti anyag még viszonylag megvan. Mindenesetre kevesebb mint két hét múlva zh, szóval ideje lenne megvilágosodni.

Aztán a hét eleji tavaszias vékonykabátos csoda után pénteken erősen mellbe vágott a látvány az ablakomból. Őszintén reméltem, hogy nem kell többet hordanom a vastag pufikabátot meg a csizmát úgy decemberig, erre tessék... Viszont mára már tényleg elértem egy olyan punnyadtsági fokot a délig tartó 12+ órás alvásokkal, hogy az még nekem is sok volt, így ma délután behúztam a belem bementem egy kör jógára Andi órájára.

Először is fura volt, az 50 fős teltházas heringpartiból alig egy-két arc volt ismerős, gondoltam is magamban, hogy ilyen rég lettem volna itt...? Aztán a fej-térdig minden ment, mint a karikacsapás, csodálkoztam is, hisz kihagytam több mint egy hetet. Na rögtön ezután olyan mocskosul beszédültem, hogy az már gyönyör. Elsötétülő világ, csillagok, dupla látás, minden, ami kell egy jó szédüléshez. És ami a ráadás, hogy - bár emiatt mindig egy sorozat kimaradt, amíg magamhoz tértem - amit megcsináltam, azt viszont nagyon megcsináltam. És szédelegve beleállni fixen egy állóspárgába az elég merész és viszonylag magas a nehézségi foka. A trikanasana után elmúltak a szenvedéseim, és utána már nem volt gond, és szerencse még az is, hogy a törölközőm narancssárga, így nem látszik rajta, hogy befogta a hajam [ami időközben vörösre váltott], ellenben a kellemes festékszag végig velem volt a fekvőgyakorlatoknál. Tényleg szeretem az illatát.

Holnap illene betévelyegnem egy klasszikus vasárnap esti Andy-órára, múlt héten úgyis kimaradt. Bár nem lesz sokkal melegebb kint a maihoz képest...

Keserédes pillanatok

Most nem tudom, hogy a jóval vagy a rosszal kezdjem. Legyen időrend és akkor a jóval.
Szóval tegnap végre sok-sok várakozás után megszületett az Erasmus-végeredmény ééééééééés megkaptam Leuvent! Igaz, hogy még majdnem egy év, mire megyek, de addig is van mit várni. Májusban pedig majd kiderül, mennyi ösztöndíjat kapok.

Aztán ma délután voltam egy állásinterjúszerűségen [igazából csak ilyen beszélgetés volt, megkérdezték, hova járok meg mikor érnék rá] a Mammut moziban. Nagyon rápörögtem, hogy tök jó lenne bekerülni, mert a mozis melók királyak, pénztárba kerestek embereket, elég rugalmas munkaidő, szóval tök jó... lett volna. A témavezető mondta, hogy ma este hívja azokat, akit felvettek, és hát negyed 8 van és még nem csörgött a telefonom... Jó eséllyel már nem is fog. Szóval sajnos ez megint nem jött össze, kezd már nagyon felhúzni, hogy sehol nem kapok munkát. Naivan azt hittem, hogy ennyi nyelvtudással azért csak felvesznek valahova, de no lám, mégse. Attól tartok, diploma ide vagy oda, ugyanez lesz majd később is. És most főleg kéne egy kis plusz, mert Belgium nem lesz olcsó mulatság, akármennyi ösztöndíjat is kapok, és már így is a pofámról leszakad a bőr, amikor pénzt kell kérnem itthon. Bvááááá... Majd legfeljebb nyáron bevállalok valami teljes munkaidőset...

És ma délelőtt meghúztam a hátamat jógán. Vagyis nem is meghúztam, hanem úgy szúr a lapockáim között, mint amikor futás közben beszorul az oldaladba a levegő. De legalább megjutalmaztam magam egy finom ebéddel: nutellás-banános palacsinta csokiöntettel:

Már csak a finom vacsora éltet. Meg Leuven.

Vasárnap esti kínok - örömökkel újratöltve

Igazából csak fél 6 körül jutott eszembe, hogy mennyire szenvedtem múlt hét vasárnap az este 7-esen, de már mindegy volt. Indulás előtt negyed órával majdnem győzött a lustaság meg a jó-majd-elmegyek-máskor, de végül meggyőztem magam, hogy induljak útnak. Most nem volt teltház, de meleg az volt bőven. Már az elején éreztem, hogy problémák lesznek, fájt a gyomrom, mint a fene, majdnem ki is mentem már az elején, hogy ezt ma inkább hagyjuk. Végül úgy döntöttem, hogy maradok és kicsit lazábbra vettem a dolgot. Megcsináltam mindent, de nem erőltettem a 100%-ot, eltengődtem úgy 70% körül, és csak a nagyon gyomorra ártalmasokat hagytam ki, mint pl. a íjtartás, ahol konkrétan a gyomrodon kell egyensúlyozni. Sőt még ezt is megpróbáltam amúgy, de aztán nagyon nem volt kellemes érzés [már úgy értem azon kívül, hogy ki kell fordítanod magad a gravitáció ellen], szóval inkább azt nem. Viszont egyre jobban megy az íjállás, most már néha úgy beleállok, hogy nincs billegés meg minden bénázás. Persze ez nem mindennapi, de azért néha sikerül és ez már valami. Hasonló a fej-térd tartással, ha teljesen végig kitartani nem is, de már sikerül a homlokommal érinteni a térdemet. Ami belegondolva majdnem pont egy évvel ezelőtt, amikor a verseny volt, még nagyon messze volt, valahol félúton a térdem és a bokám között. Jiháá! Aztán még egy királyságot sikerült megcsinálnom, bár azt órán kívül: hídból össze tudok lépkedni a kezemmel meg a lábammal úgy, hogy összeérjenek! Kívülről sajnos - mint a legtöbb gyakorlatot - nem látom, de jó eséllyel úgy nézek ki, mint egy hurok. És annnnnnyira iszonyúan jólesik, hogy hihetetlen. Imádom a hátrahajlásokat. Aztán óra után még maradtam egy kicsit nyújtani, és mivel olyan régen csináltam már - pláne, hogy haladón is ezer éve voltam -, csináltam egy teljes íjat [ami a képen van, csak mindkét kézzel]. Persze a teljes-teljeset még nem tudom megcsinálni, de majd idővel sikerülni fog beakasztani a lábamat az állam alá is :P Szóval a szenvedés mellett eléggé pozitív most a hangulat, így lehet, hogy nem fogom száműzni a vasárnap esti 7-est a látogatott óráim sorából.

Új évszak, új bérlet

Tegnap a tavasz naptári kezdetével kiváltottam a háromhavi bérletemet, amit még tavaly a versenyen nyertem. Pont a tavasz első napjától az utolsóig tart, szép keretes szerkezet. Tegnap már csak azért is mentem, hogy elkapjam a ritka Andi-órák egyikét, mert mostanában ritkán tart, pedig nagyon-nagyon szeretem, ahogy tartja az órát. Főleg amikor olyanok születnek, mint "takard be a lábfejeddel a törölközőt" és társai. Hiába kértem a múltkor, hogy mutassa meg, hogy ezt hogy kell csinálni, azt mondta, idővel sikerülni fog :P Ezen kívül tegnap megismerkedtem egy Natalie nevű ausztrál lánnyal, aki éppen itt van Budapesten pár napot és bikramozik egyébként [ami látszott is a gyakorlatain], és nagyon aranyos volt. Jót beszélgettünk, kérdezte, hova érdemes menni este Budapesten meg ilyenek, meg legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy milyen szép a trikanasanám, majd amikor mondtam, hogy eléggé nem kedvelem azt, rajta volt a sor, hogy meglepődjön, és mondta, hogy pedig ránézésre azt mondta volna, hogy az a kedvencem. Furcsa, hogy kívülről ennyire másnak néz ki, mint az én fejemben. No mindegy, azt mondta, hétvégén megpróbál még egyszer eljönni, ajánlottam neki a vasárnap esti 7-est, mert Andy lesz. Úgy tervezem, hogy én is bemegyek, és akkor hátha összefutunk.
Aztán eszembe jutott erről, hogy már kevesebb, mint egy év múlva megyek Erasmusra. Még tutira nincs meg, hogy hova, elvileg szerdán lesz a helykiosztás, de a 65 pontom viszonylag jónak számít, szóval bízom benne, hogy összejön az első hely, ami Leuven. Be kell vallanom, amikor néztem jelentkezésnél a lehetséges helyeket, amellett, hogy az egyetemet lecsekkoltam, azt is néztem, hogy van-e a városban vagy hozzá közel Bikram stúdió. Kicsit ledöbbentem, bár nem lepődtem meg túlzottan, hogy mennyivel drágább ott, ugye magyar pénztárcával mérve. Ha Leuvenbe mennék, akkor a legközelebbi stúdió Brüsszelben lenne, ami vonattal olyan 25 perc körül van, szóval nem sokkal lenne több, mint itthon Zuglóból beérni az Astoriára. Az már kérdés, hogy mennyi időm lesz rá, de azért hetente jó lenne beiktatni egyet. Gondoltam arra is, hogy mivel Leuven viszonylag központi helyen van, körbe lehetne járni a többi stúdiót a közelben, de mivel nem túl olcsó, ezért nem valószínű, hogy kijönne az ösztöndíjból... Pedig nagyon király lenne. A brüsszeliben egy alkalom 20 euró, van valamennyi diákkedvezmény, gondolom ilyen 10% körüli. Hát így se a legolcsóbb, de semmiképp se akarok 5 hónapot kihagyni. És annyira kíváncsi vagyok, milyen lehet egy óra franciául. Nyilván alapjában véve nem lenne túlzottan más, mivel Andy angol nyelvű órái se különböznek annyira a magyar nyelvűektől, inkább az oktató személye az, ami számít. De mégis. És van egy olyan érzésem, hogy ha lesznek honvágyas pillanataim kinn [gondolom lesznek], akkor az a 90 percnyi 40 fok lesz az, ami legközelebb hoz az itthoni érzéshez. De amúgy nagyon várom az egészet! Kíváncsi vagyok, hogy milyen gyorsan sikerül alkalmazkodni ahhoz, hogy nincs anyu, magamnak kell mindig főzni meg mosni, intézni a dolgokat meg minden egyéb. Élmény lesz, az biztos.