Az ésszel jógázás művészete

Mostanában páran lelassultak így a 30 nap felénél, ki sérülés, ki fáradtság, ki mindkettő miatt. Ez velem is így van most, a múltkori minden simán menős óra után beálltak az izmaim, főleg a comb meg az alsó hát [az erősen megtolt paschimottanasana és hátrahajlás eredményeként]. Igazából nem is fáj meg nem izomlázas, órán kívül teljesen jól megvagyok, viszont óra közben egyszerűen használhatatlanok. Szóval most visszavettem, ami nem könnyű feladat.

Rám nagyon jellemző - és merem feltételezni, hogy a legtöbb emberre úgyszintén -, hogy ha eljutok egy gyakorlatban egy bizonyos szintre, akkor utána nem akarom annál lejjebb adni. Az válik a minimummá, amit tudom, hogy teljesíteni tudok, amit teljesíteni akarok és amit felül akarok múlni. És sajnos ez a felfogás eredményezi a leggyakoribb sérüléseket. Tegnap, 12 órával ezelőtt ment, akkor ma is fog. Hát nem. Egyrészt egy-egy megtolt gyakorlat/óra után nagyon be tudnak állni az izmok sérülés nélkül is, jöhet az izomláz és nem fognak másnap annyira engedni. Másrészt, mint ahogy gyakran említettem már, minden nap más: napszak, kedv, szellemi és testi állapot és még rengeteg más befolyásolja, hogy aznap mi meddig megy. Lehet, hogy az, ami tegnap tökéletesen ment, ma egyáltalán nem fog menni, viszont helyette minden más tök jól megy.

És mégis benne van az emberben a csakazértis, a na most jól megtolom, hiszen tegnap is úgy sikerült. Rossz esetben [mint az enyémben és szerintem a legtöbb emberében] mindenki a saját hibájából fog tanulni, miután meghúzza valamijét. Jó esetben az embernek van annyi testtudata, hogy érzi, hogy aznap mi a határ.

Régebben gyakrabban, most már szerencsére egyre ritkábban fordul elő velem, hogy ilyenek miatt lesérülök, inkább véletlenek miatt szokott meghúzódni valamim - rossz fogás, nem megfeszített izom, kibillenés -, amik bármilyen sportban bármikor benne vannak. Az alábbi dolgokat szoktam magamnak gyakran mantrázni:

• Nem verseny. Nem kell bizonyítanod senkinek, hogy meg tudod csinálni azt a gyakorlatot és nem kell túllőni a szomszédon.
• Figyelj a tested jelzéseire. Érzeni fogod, hogy mi a különbség a jó hatású nyújtás és a meghúzás között. Ha csak nyúlik, csináld. Ha szúr, fájdalmasan feszít vagy bármilyen nem "kellemes fájdalmat" érzel, hagyd abba, még ha általában megy is gond nélkül. Lehet, hogy csak rosszul mentél bele, de az is lehet, hogy ez nem az a nap. Ma ez van, fogadd el.
• Figyelj az oktatóra. Nem dísznek meg háttérzajnak van ott. Ha azt mondja, hogy előbb feszítsd meg és csak utána kezdd el a gyakorlatot, akkor az általában a sérülés elkerülése miatt van.
• Ne jógázz ész nélkül. Főleg ne olyan napon, amikor fáradt vagy, izomlázad vagy sérülésed van. Ne tolj meg mindent lendületből, indulatból, haragból, pláne rossz testtartásban. Ne menj át automata robotgépbe. Azért vagy benn 90 percig, hogy magadra figyelj. Állítsd le magad és a bizonyítási vágyat.
• Ne csinálj egy-egy gyakorlatból presztízskérdést. Hiába a kedvenc gyakorlatod és megy mindig maximumon és imádod és dicsér meg mindig az oktató érte, ha ma nem, hát nem. Nem leszel senki szemében kevesebb, ha ma nem csinálod meg. Amit egyszer megcsináltál, az már benned van: lehet, hogy már holnap újra sikerül, lehet, hogy csak két év múlva.
• Tanulj meg visszamenni a kezdőpózokba. Végigcsinálni egy egész órát teljesen 'alapszinten' nem ciki. Ha úgy érzed - akár 30 napos alatt, akár anélkül -, hogy alig bírod megemelni a kezedet a fáradtságtól, csinálj mindent úgy, mintha az első órádon lennél: lassan, óvatosan, csak az első lépésekig. Nem kell mindig végigmenni a fej-térden, nem kell mindig a maximumodra tolni mindent. Lehet, hogy végigtartani fél vagy egy percen keresztül a fej-térd első lépését annyira nehéz lesz, mint anno kezdőként. Akkor is továbbmentél, sok idő után; most is tovább fogsz, valószínűleg sokkal kevesebb idő után.
• Ezzel együtt próbálj ne végigszaunázni/savasanazni ilyen órákat. Ha több nem megy, vedd fel csak a kezdőpózt vagy emeld csak egy milliméterre, de ne alibizd el.
• Ne csinálj bolhából elefántot :) Ha úgy érzed, hogy ma valami nem jó a combhajlítódban, attól még ne hagyd ki az összes hátizmos gyakorlatot. Állógyakorlatoknál vigyázz rá, a kobrát viszont semmi okod ellazsálni. Ilyenkor nekem még jobban is szoktak menni a "megcsinálható" gyakorlatok.
• Ne felejtsd el élvezni. Nyilván 30 naposnál nem lehet csak úgy nem menni, de egyébként ha úgy érzed, hogy ma nagyon nem kívánja egyetlen porcikád se a meleget, a mozgást, nem érzed jól magad, akkor maradj otthon, olvass valamit vagy nézz meg egy filmet vagy gyűjts bélyeget vagy akármi, ami jólesik. Viszont ha úgy érzed, hogy szükséged van rá, még ha nincs is kedved kimozdulni [főleg egy hosszabb kihagyás után], akkor érdemes erőt venni magadon, bemenni és lenyomni. Lehet, hogy nem lesz kicsattanó óra, de valami oka volt, hogy úgy érezted, hogy szükséged van rá - ha csak a 90 perc gondolatmentesség is ez a valami.

Ezekből sokat saját magamnak is nehéz [volt] betartanom, de például a tegnapi órát tényleg a nagyon minimumon csináltam végig, hátrahajlás, fej-térd tartás, tevepóz megtolása nélkül. És örülök, hogy így tettem, mert ma már sokkal jobban éreztem magam, még ha nagyon messze voltam is a saját maximumomtól.

Holnap pótolok egy napi ászanát a mostani helyett, mert csak összecsapnám szegény sasállást, pedig nem érdemli meg szegény. Addig itt egy kis előzetes hozzá:

Napi ászana: széktartás

Kihívás: Jupííííííí, nagyon-nagyon-nagyon szuper, teljesen szuper minden, ijesztően csodálatos. Ma először láttam meg tevepózban a lábujjamat és a végén is sikerült homlokkal érinteni paschimottanasanában, ami eddig a 4 év alatt egyszer sikerült magamtól, valamikor 2-3 éve, még fénykoromban :P Nem hivatalosan ma volt a 15. nap, egyébként meg a 12., szóval remélem, hogy a végéig kitart a lendület! Tegnap életem legviccesebb jógaóráját éltem át, majd egyszer elmesélem összegyűjtve a többi vicces sztorival, de ez eddig mindent vitt.

És akkor a napi:

============================================

FONTOS: Én sem csinálom tökéletesen a gyakorlatokat, oktató sem vagyok, saját tapasztalataimat írom le! Ennek a tudatában olvasd :)

A gyakorlatok összes jótékony hatását elolvashatod a itt a Bikram Yoga Szentmihány és a itt a Bikram Jóga Központ oldalán.

3. Utkatasana- Széktartás

Miért jó?

Bitang combizmok, talpizmok, főleg a második résznél [enyémhez hasonló gágogó lúdtalpra remek], karizmok, hátizom: egyszóval újabb aduász, ami mindent megdolgoztat.

Miért nehéz?

Hacsak nem űztél/űzöl olyan sportot, ami nagyon erős combizmokat igényel, akkor jó eséllyel rohadtul fog égni a combod ettől. Nekem még most is ég, mert még mindig javítgatok a tartáson, ami egyre jobban dolgoztatja a combokat és néha már nyüszíteni tudnék a gyakorlat végén, főleg, amikor az oktató még elvan valakivel és elfelejti kimondani a varázsszót ["csere"] és úgy érzem, hogy felrobban a combom. Sok combos gyakorlat van, de szerintem ez a legdurvább.

A második, lábujjhegyes résznél még egyensúlyozni is kell meg magasan tartani a sarkat, mindezt teljesen egyenes háttal és nem hátratolt derékkal/fenékkel.

Tipp: 

Homorítás az első résznél és testsúly a sarkon! Nekem ez nagyon sokáig kimaradt, jó esetben egyenes maradt a hátam, de homorítás az sokáig nem volt meg. A sarkon testsúlytól meg még jobban fog égni a combod. Igen, tudom, jófej vagyok, szívesen. És próbáld meg tényleg minél jobban elemelni a sarkad, aztán szép lassan a kislábujjad. Tényleg meg lehet csinálni.

Tipp kezdőknek:

Úgy tűnhet, hogy itt is a minél mélyebbre a cél, de még a harmadik, lemenős résznél se szabad a sarkadra ülni. Inkább maradj feljebb, dolgoztatni fog az úgy is rendesen. Mivel ennél se látod magad oldalról és nehéz belőni, hol a vízszintes, érdemes órán kívül megnézni oldalról, hogy meddig kell lemenni, mert legtöbben mélyebbre megyünk, mint kéne. És rögtön az elejétől figyelj a karokra. Mivel combot sokkal jobban dolgoztat, hajlamos az ember megfeledkezni a karokról, még úgy is, hogy mindkettő a látókörödben van. Feszítsd meg az elején és tartsd is ott, egy idő után rutinná válik.

Hétköznapi felhasználás:  

Undorító nyilvános vécé, aminek a falához sincs gusztusod hozzáérni, hogy kitámaszd magad? Sőt még két sör is van benned? Hálás leszel ennek a gyakorlatnak. És ezt úgy tűnik, nem csak én gondolom így, mert képkeresés közben ezt találtam:

Gyorsjelentés és napi ászaná(k)

A kihívásról: hivatalosan 10. nap, nem hivatalosan a 13. [még mindig nem sikerült elfogadtatni a plusz 3 napomat, de nem adom fel! bár szerintem lassan kivágnak a rinya miatt]. És nagyon-nagyon jól vagyok, kívül-belül, jól érzem magam a bőrömben, fáradtság sincs még órán, pedig reggeli órákra járok, amikor csak tudok [hogy utána degeszre tudjam zabálni magam, jupíí]. Viszont 10 méter futás a busz után és olyan érzés, mintha leszakadnának a lábaim. Ez a 2 hét mondjuk laza volt minden egyéb szempontjából, a következő 2-3 már neccesebb lesz. 

A napi posztolásba megint belebuktam, de mostantól igyekszem, tényleg. Mivel már így is el vagyok csúszva [úgy terveztem eredetileg, hogy a 30 napba pont jól belefér a 26 gyakorlat], ezért néha több lesz. Néha meg megint eltűnök napokra, mert <kifogás>, <kifogás> és <kifogás>. Na de legalább most!

============================================

FONTOS: Én sem csinálom tökéletesen a gyakorlatokat, oktató sem vagyok, saját tapasztalataimat írom le! Ennek a tudatában olvasd :)

A gyakorlatok összes jótékony hatását elolvashatod a itt a Bikram Yoga Szentmihány és a itt a Bikram Jóga Központ oldalán.

1. Pranayama mélylégzés

Miért jó?

Általában már a légzőgyakorlat közben érzem, hogy aznap mennyire lesz durva az óra, mennyire engednek az ízületeim, mennyire bírom a meleget, mennyire vagyok fáradt és/vagy álmos [amikor minden belégzés helyett ásítok, akkor nagyon], mennyire esik ez ma jól. Persze ez változhat óra közben, de általában jó kiindulási pont. Meg azt felmérni is jó, hogy mennyire van meleg a teremben: ha már a légzőgyakorlat közben folyik rajtad az izzadság, akkor sok sikert a túléléshez. Mindenesetre tényleg felkészít és bemelegít az órára, lenyugtat.

Miért nehéz?

Hiszen csak egy légzőgyakorlat, lélegezni meg mindenki tud. Ehhez képest itt nagyon sok dologra kell egyszerre odafigyelni, a légzésre és  amellett is. Eleve hosszan és hangosan lélegezni nem könnyű, én most se tudok általában 6 másodpercen keresztül hangosan belélegezni, kifelé már megy. Az elején szerintem a kezdő hossz olyan 3 másodperc volt, teljesen hang nélkül és már attól beszédültem, mint az állat. Főleg reggeli órán eléggé durva tud lenni, amikor még mindenki úgy áll, mint a cövek, a fejed nem hajlik hátra, a vállaid mintha vasból lennének, én néha még félálomban szoktam dülöngélni jobbra-balra. És az ásítás, mint örök ellenségem ugye.

Emellé jön még, hogy figyelni kell minden másra: 

- hogy a combod és a feneked meg legyen feszítve - én még egy csomószor most is kilazítom közben és fel se tűnik, amíg nem látom a tükörben

- hogy a hasadat is húzd be és tartsd stabilan az egész medencét

- hogy ne menjen a könyök a váll alá belégzés elején

- hogy ne menjen a könyök a váll fölé kilégzés végén - ezt elég nehéz magadnak csekkolni hátradöntött fejjel, de egy idő után ráérzel, főleg ha kijavít az oktató és/vagy otthon csekkolod oldalra nézve, hogy hol kéne lennie

- hogy az ujjaid maradjanak összekulcsolva... igen, az összes

- hogy közben ne dőlj előre-hátra [meg mondjuk oldalra se]

A másik, hogy ennél is pont úgy megvan a ma-megy-holnap-nem-megy effektus, mint az összes többinél. Néha egyszerűen nem tágul a tüdőm és mindenki még vígan ki-be lélegez, amikor én már csak állok és várom, hogy na meddig kell még tartanom. Vagy csak időben az egész légzőgyakorlat tűnik végtelennek, mintha már 15 percre csak ez menne. Nopara, holnap jobb lesz :)

Tipp:

Óra előtt kicsit tologasd meg lefelé az ujjaidat összekulcsolva vagy egyesével bemelegítésként, mert különben nagyon tud húzni és fájni. Nemcsak belül, hanem még a bőröd is. 

Tipp kezdőknek: 

Első pár alkalommal baromi hosszúnak és feleslegesnek tűnhet ez a 2x10 légzés, de ne utáld meg nagyon. És amikor az oktató azt mondja a legelején, hogy 'csak nézd, ne csináld, megmutatom', akkor tényleg ne csináld, csak nézd :D Esküszöm, ezt valahogy mindenki félreérti és csinálni kezdi [valószínűleg hajdanán én is csinálni kezdtem, csak az ilyen emlékeket nagyon hatékonyan szűri az agyam :P].

Hétköznapi felhasználás:

A nyugodt, mély és lassú légzés nagyon sok szituációban jól jöhet. Én néha este csinálok belőle párat alvás előtt, amikor túlságosan pörgök, mert engem lenyugtat.

____________________________________________

2. Ardha-Chandrasana és Pada-Hastasana - Félholdállás és gólyaállás

Ez igazából két [sőt, majdnem három] külön gyakorlat, de így vannak egymás után. Az első része a félholdállás [felső két két] először jobbra, majd balra, majd hátra. Ezek után jön a gólyaállás, előre [lenti kép].

Miért jó?

Félhold oldalra: Annnnnnnnyira jól kiropogtat, de tényleg. Jól megnyújtja az oldaladat, csodálatos érzés. Mivel erősen nyújtózkodni kell végig, nekem a gyomromat is kihúzza és megbüfiztet :D

Félhold hátra: Nem árulok el túl nagy titkot, ha azt mondom, hogy ez a kedvenc gyakorlatom [a fenti kép az idei halloweeni jógaórán készült az Astoriában]. Imádom, tényleg. Közben pedig ennél félek a legjobban, hogy elvesztem az egyensúlyomat, kibillenek, lesérülök, eltörik a gerincem és/vagy meghalok. Erre még visszatérek a Miért nehéz? részben.

Gólyaállás: Négy év alatt nem sikerült megfejtenem, hogy ez miért gólyaállás... A félhold oké, de ez... mindegy. Hátrahajlítás után nagyon jólesik és jól megnyújtja a lábizmokat.

Miért nehéz?

Félhold oldalra: Egy percig tart az első sorozat. Egy perc. Nem tűnik hosszúnak, pedig nagyon is az. Intenzív gyakorlat, itt is feszíteni kell mindent és még nyújtózni is, miközben oldalról egy síkban maradni és nem tolni ki előre-hátra ezt-azt. A hajlítás mellett ellenkező irányba tolni a csípőt se semmi, mindezt anélkül, hogy eldőlnél. Én régen mindig beleugrottam ebbe a gyakorlatba és kb. 10 másodperc után már kivoltam [és akkor jó esetben még nem húztam meg az oldalamat...]. Viszont végig látod magad a tükörben, szóval korrigálni nagyon jól lehet az oktatóra is figyelve. Mostanában nagyon visszaveszek ebből a gyakorlatból és csak a második sorozat legvégén megyek le a maximumra.

Félhold hátra: Hát viszonylag ránézésre látszik, hogy ez miért nehéz. Én nagyon, nagyon, nagyon sokáig szinte teljesen egyenesen álltam magastartásban, hátradobott fejjel, és azon gondolkodtam, hogy ezt mégis melyik hülye és miért találta ki. Aztán egyszer valami öngyilkos pillanatomban hátraengedtem magam és meglepődtem, hogy jé, ezt így kell. Ez még nem az út vége volt, ugyanis egy idő után rájöttem, hogy nem jól csinálom, mert nem feszítettem rá fenékből és nem a sarkamon volt a testsúly és emiatt állandóan fájt a derekam, mert abból tartottam magam. Mikor ezt sikerült szép lassan kijavítani, egyre mélyebbre és mélyebbre mentem és felvetődött az a probléma, hogy ebből ki is kell valahogy jönni. Lendületből nem lehet, mert egyrészt nemigen van honnan lendületet venni, másrészt borzasztóan veszélyes, szóval ilyet tényleg soha senki. Ugyancsak nem jó megoldás, hogy kiengeded a derekad és abból emelkedsz fel. Megvolt ez az időszakom is, tényleg nagyon rossz. A helyes megoldás: szép lassan, megtartva a nyújtózkodást, visszafelé ugyanúgy, mint lefelé. Itt igazából saját magadban kell megbíznod és tudnod, hogy meddig tudod leengedni magad annyira, hogy magában a gyakorlatban meg tudj maradni és még ki is tudj belőle jönni. Jó esetben csak a legvégén fogod elveszteni az egyensúlyodat és előrelépni kicsit, ahogy felérsz, mert még szédülsz is. Én egyszer billentem ki belőle oldalra még egy-két éve, nem emlékszem pontosan, de nagyon megijedtem. Szerencsére komoly sérülés nélkül megúsztam, kicsit meghúztam az egyik oldalamat, ahogy kijöttem ugye oldalra, de soha többé nem akarom átélni, szóval tényleg ezzel nagyon óvatosan.

Gólyaállás: Ez is eléggé evidens ránézésre. Félbe kell hajtanod magad, közben rásimulni a combodra, plusz a kezedre lépni, plusz előre hozni a testsúlyt, plusz megfeszíteni a combizmokat, plusz vádli mögé húzni a karokat. Piskóta, nem? A végcél az, hogy mindezt teljesítve a homlokod a lábujjadhoz fog érni. Nekem még nem sikerült, de már tudok közeli tanulmányt végezni a lábujjaimról. Régen nagyon sokszor elbillentem belőle mindenfelé, szóval egy ideig mindig kitámasztottam magam a hüvelykujjammal, de az csalás, szóval ne csináljátok, én is leszoktam róla. Ilyen szépen kell:

Tipp:

Oldalra hajlításnál és hátrahajlításnál én mindig lentről építem fel a gyakorlatot és a nyújtózkodást [tükörben nagyon jól követheted sorban az összeset]: először sarokra hozom a testsúlyt, aztán megfeszítem a combizmomat, felugrik a térdkalács; megfeszítem a fenekemet, előretolom a medencét, megfeszítem a hasizmokat, közben mély levegő, kitágul és kiemel a mellkas, megnyújtom a nyakam és amennyire tudok, felfelé nyújtózom a karokkal, anélkül, hogy felhúznám a vállam [plusz hátrahajlításnál leengedem a fejem]. Ezt tényleg nagyon jól lehet követni tükörben. 

Gólyaállásnál, ha már ki tudod nyújtani kezdésnél a térded úgy, hogy fogod a sarkad, csak akkor próbáld meg [de lassan és óvatosan!!] húzás előtt teljesen kiegyenesíteni a hátad, előrehozni a testsúlyod és megfeszíteni a combizmod és csak utána húzni. Így rögtön teljesen egyenesen fogsz rásimulni a lábadra és sokkal közelebb kerülsz a lábujjadhoz. Ha még nem megy, kezdj hajlítással és csak utána kezdd el nyújtani, sokkal jobb és biztonságosabb.

Tipp kezdőknek:

Tényleg ne ugorj bele, egyikbe se, akármennyire mélyre is megy az előtted álló. Kismilliószor meghúztam magam türelmetlenségből és nem éri meg.

Hétköznapi felhasználás: Az oldalra hajlításnál nincs jobb nyújtózkodás reggel vagy egész napos ülés után. Ha meg valaki megkérdezi, hogy eléred-e előrehajolva a lábujjadat, akkor tolj egy kézrelépős gólyát, aztán finoman csukd vissza mindenkinek a száját :)

Kihívás 3

Igen-igen, belevágtam egy újabb kihívásba. Igazából nem is akartam, novemberben nem is szoktam, az előző kettő májusi volt, egyébként is csomót kihagytam meg minden. Aztán belesodródtam. Hivatalosan pénteken kezdődött, de már kedd óta járok mindennap [ma volt a 8/30, hivatalosan 5/30].

Őszintén szólva nem találtam elég kifogást. Az órarendem megengedi [najó, hétfőn muszáj egy órát beáldoznom miatta, de egyébként se nagyon járnék be, szóval belefér], a stúdió közel van, ráadásul még mosnak is ránk a kihívás alatt, szóval tulajdonképpen egy váltóbugyival kell besasszéznom a max. 10 percre lévő stúdióba, lenyomni a 90 percet, lezuhanyozni [törölköző is jár], és még ha extrán sokat lődörgök benn, akkor is megjárom 2 és fél óra alatt az egészet. Mellette bőven tudok tudnék tanulni, ha rá tudnám venni magam, szóval gyakorlati kifogásom nemigen volt. Mivel októberben havi bérletet vettem, elkezdtem rendesen járni, visszaszokni, nem szenvedni, közben mindenki mondta, hogy na gyerünk csináljad, és végül elkezdtem. Még azelőtt, hogy eldöntöttem volna, hogy elkezdem.

Különösebb célok nélkül kezdtem neki, inkább elképzeléseim vannak, hogy mi lesz. Az előző két kihívással ellentétben valószínűleg sokkal jobban földhöz fog vágni érzelmileg, mint fizikailag - egy ilyen év után biztosan. Ezzel együtt remélem, hogy kicsit visszarángat térben és időben, hogy el tudom engedni Leuvent anélkül, hogy keserű legyen, és meg tudom tartani anélkül, hogy állandóan vissza akarjak menni. Mert a post-Erasmus depresszió tényleg nem vicc, srácok, aki menni akar, hát mondanám, hogy készüljön fel, de igazából inkább élvezze ki, amíg kinn van. Csak tudja előre, hogy mi jön utána. Már kezdek kijönni belőle időszakosan, de néha van egy-két nap, amikor mélyzuhanás és mintha elölről kezdeném az egészet. Pedig már majdnem annyi ideje vagyok itthon, mint amennyit kinn voltam [ha nem számítjuk Barcelonát utána]. Ilyen ez.

Szóval itt tartok, hivatalosan 5, nem hivatalosan 8 napnál, vészesen közeleg a vizsgaidőszak, készülőben a szakdoga. Talán a mindennapos fix jóga mellett kicsit kevesebb időt fogok elpocsékolni, bár ez egyelőre nem jött be, mert holnapi zh-ra tanulás helyett ezt írom, de majd... idővel megjön az eszem nekem is. Ebben az esetben legkésőbb olyan éjfél körül, amikor rájövök, hogy mennyire szarul állok a 60 tétellel.

A múltkori kihívással ellentétben most nem olyan napról napra leírást tervezek, mert előre tudom, hogy nem lesz hozzá türelmem és annyi lenne az eredmény, hogy "ma utálok mindent és mindenkit" vagy "szááárnyalokkk" vagy "ki beszélt rá erre a hülyeségre...?", szóval inkább napi ászana lesz, szépen végighaladva sorban a gyakorlatokon. Főleg azért, mert nagyon sok gyakorlatot a nulláról kezdtem újraépíteni, miután 3 évig rosszul csináltam. Aztán valószínűleg most még 3 évig valahol rosszul fogom, de fő az optimizmus.

És csak hogy hű legyek magamhoz, holnapra halasztom a kezdést, mert most tanulnom kell :P