Jóga korgó hassal

Köztudott, hogy Bikram jóga előtt nem tanácsos enni 3-4 órával, mert a melegtől könnyen visszaköszönhetnek a dolgok. Ez persze emberenként más, volt, aki mondta, hogy ő akkor van rosszul, ha nem eszik előtte. Ellenben a ló túlsó oldalára se jó átesni.

Tegnap elég korán ebédeltem, főleg, mert ugye fél 6-kor kelek, reggelizem, elmegyek dolgozni, aztán reggelizem még egyszer 9 körül, de így is megéhezem dél körül. Ettem egy jó adag bolognait, de a tészta után szinte mindig tök hamar éhes leszek, akármennyire telezabálom magam. Aztán csak este mentem a 8-asra, és addig meg nem nagyon ettem, csak ilyen kis nasikat, csoki, cappuccino, egy falat ez, egy falat az... Hát este 7-kor már elég éhes voltam. Elindultam jógára és útközben majdnem visszafordultam, hogy áh inkább kajálok otthon egy jót és bedobom a szunyát. Mire elkezdődött az óra, már rohadt éhes voltam, ráadásul foglalt volt a szokásos helyem, és ez egy olyan megszokásokhoz ragaszkodó embernek, mint nekem, hatalmas kizökkentőerő. Az első sorban volt még hely, de az is megfordult a fejemben, hogy kivételesen hátraállok, úgyis kb másfél éve álltam ott utoljára. Végül a hátsó sor is megtelt, szóval maradtam. Az állógyakorlatoknál iszonyú szédülések fogtak el, meg ilyen világelsötétülések, mint amikor sokáig ülsz és olvasol, aztán hirtelen felállsz és nem látsz semmit pár másodpercig. Na, nekem ez kb. minden második sorozat után jelentkezett, szóval nem volt túl élvezetes. Aztán ezek miatt megpróbáltam teljesen kikapcsolni az agyamat, ami sikerült is, és olyan automata módon csináltam végig mindent, hogy fel se tűnt, hogy jé már itt tartunk. Közben itt-ott járt az eszem, de nem az olyan elkalandozás, ami miatt nem tudsz koncentrálni, hanem pont az ellenkezője, elvonta a figyelmemet arról, amit csinálok [meg a hasamról :3]. Aztán vége is lett az órának, jól is mentek a dolgok, viszont a legvégén ott paráztam, hogy csak ne korogjon bele a hasam a teljes csendbe :D Tudod, mint amikor órán ülsz és a tanár elhallgat 5 másodpercre és abban az 5 másodpercben hatalmasat kordul a hasad és iszonyú ciki és mindenki hallja persze :D Na ezt sikerült megúszni szerencsére, aztán hazamentem és kajáltam egy jót.

Két és fél hét kihagyás

Ahogy a többiek éppen csinálják a 30 napos kihívást, én úgy csinálom az 1 hónap - 1 naposat... örülök, ha havonta egyszer eljutok jógázni. A mai napot nem tekintve utoljára két és fél hete voltam, a halloweeni órán, de az azelőtti napot nem számítva ugyancsak sokat hagytam ki.. Ami meglepő volt, hogy kihagyás után történt az, hogy életemben először sikerült megcsinálni a homlok-lábujjasat segítség nélkül, annyira jó volt :) Aztán az utóbbi 2 és fél hétben egyszerűen nem jutottam el, vagy suli, vagy vezetés, vagy egyszerűen halott vagyok. De tegnap elhatároztam, hogy ma mindenképp elmegyek. Ugye hát éppen tanulok vezetni, ma is voltam és hát katasztrofális volt. Egyszerűen mindennek neki akartam menni, és az oktató a harmadik satuféke után mondta, hogy na akkor álljunk félre. Itt persze azonnal eltört a mécses, ezt a vezetést egyszerűen nem nekem találták ki. Eredetileg december 14-én mentem volna vizsgázni, de inkább áttoltuk januárra, mert kb 2 perc után meghúznának. Na mindegy, szóval halál idegesen hazamentem, mondom most már pláne kell a jóga. Kicsit féltem, hogy két és fél hét kihagyás után ketté fogok törni, mint egy ropi, de ESZMÉLETLENÜL jó volt. Andy tartotta és hát valami iszonyú jólesett. És ezen kívül jól is ment [a kettő nem feltétlenül jár együtt], Andy savasananál odaszólt, hogy "you're kicking ass today" :D Aztán óra után megjegyezte, hogy nem bírja elviselni, hogy valakinek a hátrahajlása IS és az előrehajlása IS jobb, mint az övé, teljesen ki volt akadva [a jelző, amivel jellemzett, a fuckin' spectacular volt :D]. Nagyon bírom az óráit meg a stílusát. Tehát az óra nagyon jó volt, próbáltam nem indulatból csinálni a dolgokat, tekintve, hogy eléggé szét voltam esve idegileg és ilyenkor jólesik egy kicsit úgy megtolni erősebben a dolgokat, csakhát vigyázni kell a dühből kitolt állóspárgákkal, mert elég sérülésveszélyesek. De már a második sorozat légzőgyakorlatnál lehiggadtam és nem is nagyon jutott eszembe a vezetés, és jól is sikerültek a dolgok [még a teljes sáskát is kevésbé utáltam egy kicsit, mint általában...]. Szóval nem kéne elhanyagolni ezt a jógát, muszáj valahogy időt kerítenem rá, csak az a baj, hogy már most le vagyok maradva mindennel az egyetemen. De vizsgaidőszakban, ha már nem lesznek óráim, akkor be fogom iktatni a minimum heti kettőt vagy hármat, és akkor ez meg a meló megtartja a napi rutint. Már szinte elfelejtettem, hogy mennyire szeretem és hogy mennyire csodálatos érzés másfél óra után ott feküdni a földön és bámulni a plafont. Meg hogy milyen, amikor háborúban állsz az egész világgal, beleértve saját magadat is, és akkor elkezdődik az óra, belenézel a tükörbe és bármennyire is nem tetszik a látvány - ahogy áll a hajad vagy ferdül az orrod vagy dudorodik a hasad - másfél órán keresztül azt kell nézned és nincs más választásod, mint elfogadnod. És egy jó óra után, amikor tényleg beleadsz mindent, belenézel másfél óra múlva a tükörbe, látod magad izzadtan, kivörösödött fejjel, kusza hajjal, és azt gondolod, hogy a rohadt életbe is, még sose néztél ki ennyire jól. És hirtelen úgy érzed, hogy egyszer még azt a nyavalyás kuplungot is ki fogod tudni nyomni rendesen.

Ezt az érzést remélem mindenki megtapasztalja egyszer, akár jógával, akár más sporttal, akármivel. Mert ez leírhatatlan.

Sikersztori

Illett volna már aznap leírnom, de tutyimutyi voltam meg lusta. 

Szóval csütörtökön életemben először, másfél év és sok harc után, sikerült megcsinálnom a fej-térd tartást, az elejétől a végéig! Lépésenként oda is meg vissza is. Ráadásul a gyengébbik oldalra. Az elején nem hittem volna, hogy ez valaha sikerülni fog, emlékszem, hogy hónapokig álltam az első lépésnél és ingadozott a lábam, mint a kocsonya, és nem bírtam kitartani soha az egy percet, égett a talpam, a vádlim, a combom, mindenem... Aztán néha ki-kinyújtottam a második sorozatban és akkor már örültem nagyon a fejemnek. És hát végül sikerült. Igaz, hogy még csak az egyik lábamra, de meglesz majd a másik is, főleg, hogy eddig általában azzal jobban ment :) Szóval most motivált vagyok meg minden. És annyira szeretek bejárni, találkozni az emberekkel... és bármilyen nyálasan hangzik, de örülök, hogy van nekem a BJK! :)

Csütörtökön pedig, ha minden jól megy, megyünk kipróbálni a képen is látható antigravity jógát, annyira izgi! Meg ha már így túlteng a szabadidőm, elmegyek minél több fajtát kipróbálni.

Állóspárga in da house

Visszatértem! Pillanatnyilag. 

Amióta befejeztem a kihívást [ami több mint egy hónapja volt], kábé 3-szor voltam jógázni, ugye hát érettségi meg utazgatások meg lustaság... Viszont most érzem meg igazán a kihívás eredményét. Ami megy, az nagyon jól megy, ma órán is sikerült az állóspárga [JUPIÁÁJÉÉÉ], bár még csak az egyik lábamra, de meglesz a másik is idővel. Tegnap voltam először elég hosszú idő után és reggelre olyan izomlázam lett, hogy azt hittem, belerokkanok, hát még a fél 6-os órán este... Égtek a combjaim, mint állat, meg a hátam is. Deeeee, nem győzöm elégszer hangsúlyozni, ÁLLÓSPÁRGA! Szárazon órán kívül már sikerült az utóbbi hetekben, de órán mindig megy a bénázás. Ma ellenben si-ke-rüüült! Szóval ma sem keltem fel hiába. A hátrahajlításom is jobban megy, eddig az első sorozatnál azért még éreztem, hogy ropog, most viszont már rögtön zutty lemegyek simán. Annnnyira szeretem azt a gyakorlatot.

Holnap kezdem az intenzív KRESZ-tanfolyamot, szóval megint lesz kifogás, hogy miért nem megyek. Meg a fülemet is újra akarom már lövetni, annak nem tudom, mennyire tesz jót az izzadás.

A fenti képen amúgy mi vagyunk Vikivel, a Vigadó téri 108 Napüdvözlet eseményen. Vagyis után :) És ez az imádott hátrahajlítás ugye :) Bár itt nem voltam bemelegedve annyira.

30 napos kihívás - 30. nap

TATTTARARAAAAAAAAAA!

És igen, végre. El se hiszem. Utolsó órám Orsinál volt, 5 órai. Nem volt ilyen nagy áttörő óra, hogy azta minden megy, azta király vagyok, olyan átlagos volt, semmi extra. Majd holnap [vagy valamikor] írok egy részletesebb beszámolós bejegyzést, hogy miben mennyit sikerült előrejutni, miben sikerült inkább visszaesni meg ilyenek. Azért örülök, hogy vége, eléggé lefárasztott. Most pihenek egy pár napot, úgyis egész héten magyar konzultáció lesz, illene bemenni... meg a törit is elkezdeni. Most, hogy befejeztem ezt a 30 napos kihívást, jön egy 2 hetes kihívás, Tanuljunk A Szóbelire címmel... írogathatnám a bejegyzéseket meg a végére, hogy kész tételek/összes tétel. Szerintem jobban fogok szenvedni ebben a 2 hétben, mint az elmúlt 4-ben. 

DE MEGCSINÁLTAM!!! JUPÍÍÍ!!

És minden elismerésem a 60 naposoknak, ha én most tartanék a felénél, hát én azonnal falnak mennék...

30/30! :)

Namaste

30 napos kihívás - 28. nap

MÁÁÁÁR CSAK EEEEGY!

Szóval ma reggel 9-re mentem Krisztihez. Egyensúlyozósok egyre rosszabbak, nagyon ingadozik a bokám. Remélhetőleg a holnapi pihenő után majd vasárnap királyul fog menni minden. A jelenléti ívet meg pár napja valahogy elszámoltam, és egy nappal a jövőben voltam... aztán ma feltűnt, hogy a holnapot ikszelem. Fura, nem tudom, hol csúsztam el, de mindegy, a gépben úgyis benne van, hogy mikor voltam...

Hát ez ilyen rövid lett.

29/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 27. nap

Ma is reggel voltam, 10-esen Lindánál. Érzem magamon, hogy fáradok, mint a fene, nincs erőm kitartani a gyakorlatokat, az egyensúlyozósoknál billeg a lábam [lúdtalp gá gá gágog], de már csak 2 óra. Ráadásul ugye szombat pihenőnap, remélem, hogy utána a vasárnap überkirály lesz és jól zárom a 30 napot. Akkor talán nem ez a végére jellemző fáradtság marad meg legerősebb emlékként. 

Holnap is a reggelire fogok menni, mert délután lesz gerillajógázás a Vigadó téren, izgii! 108 Napüdvözletet fogunk lenyomni, aztán lesz fotózás, lehet fényképezkedni a kedvenc gyakorlatban, én majd lekapatom a hátrahajlításomat, arról nagyon szeretnék képet, mert mondják, hogy király, de én NEM LÁTOM SOHA :D Szóval most meglesz, remélem, felrakják a képeket majd netre. 

Tehát holnap egész napos jóga a program :)

És nem, még mindig nem kell kezdtem el tanulni a hülye szóbelire, de tegnap megnéztem, mit kéne kábé, és nem jött meg a kedvem. Nagyon nem.

28/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 26. nap

Ma jóóó volt! Reggel 9-re mentem Lindához, aki csupa vidámság volt a tegnapi 5-ös államvizsga miatt [eljutottak hozzá a pozitív energiák, amiket küldtem...], nem voltunk sokan, nem volt dögmeleg, szóval minden jó volt - az egyensúlyérzékemen kívül. Már csak 4 nap/3 óra maradt! :)

Ja és eddig minden érettségim ötös, reméljük sikerül ezt szóbeliken megtartani... Ma úgy terveztem, hogy elkezdem a törit tanulni, de most mindjárt 5 óra lesz, kifestettem a körmömet, megnéztem a Borgias legújabb részét, most meg palacsintát fogok sütni, szóval lehet, hogy ebből "majd holnap" lesz... A lusta mindenemet.

27/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 25. nap

Na ma jó volt. Reggel mentem végül, 10-re Andyhez. Kezdtem azzal reggel, hogy felébredtem és eszembe jutott abban a pillanatban, hogy elfelejtettem este kiteregetni a cuccaimat... Csodálkozom, hogy ez most történik meg a 25 nap alatt először. Szóval a tartalékcuccal kellett menni, amit annyira nem szeretek, mert csúszkál a felsője, ha nem kötöm meg nagyon, de akkor meg nem kapok levegőt se benne. Mindegy, az óra jó volt, egyre jobb a fej-térdem :) Orsi benn volt ma is, mindig próbálom lelesni róla, hogy hogy fordítja ki a vállát íjtartásnál, de még nem sikerült leutánozni. Ma ráadásul nagyon érdekes hangot adott ki a vállam, amikor próbálkoztam. Leginkább a nyekk és a tscsss hanghoz hasonlított. Egyszerre. Ráadásul mostanában megint szeret begörcsölni a vádlim, amit nagyon nem szeretek. De egyébként jó volt az óra, küldtem végig a pozitív csít Lindának, aki épp államvizsgázott, remélem, elértek odáig :P

26/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 24. nap

Még egy ekkora mazochistát, mint én...

Bementem ma fél 4-re Krisztához. Tök jó volt, kevesen voltunk, nem volt dögmeleg, jól is mentek a dolgok. És akkor gondoltam egyet a végén, hogy hát mi lenne ha dupláznék... Sajnos a dolog nem ragadt meg az ötlet formájában, megvalósításra került. Maradtam a fél 6-osra is Orsinál. A két óra között ittam egy ilyen csokis rizsitalt vagy mit, tök finom volt. Az eső épp akkor kezdett el esni és olyan rohadt pára volt, hogy az valami eszméletlen. Elég sokan kifeküdtünk, nekem a kezem úgy kiázott, mintha a Balatonban ültem volna két órát, a törölközőmből óra után bármeddig csavartam a vizet, csak folyt és folyt... Hazafelé meg még jól meg is áztam. A második órára nem is nagyon emlékszem, annyira kész voltam, csak imádkoztam magamban, hogy éljem túl... Nem szeretnék a közeljövőben ilyet átélni. Amikor haladózunk, az is dupla, de az valahogy nem ennyire durva, mert a haladón nincs annyira befűtve, meg ott lazább a légkör [szó szerint]. De ez... anyám borogass. 

Legalább a szombatot előre bepótoltam és nem kell korán kelnem. Annyira.

Holnap nem tudom, melyikre menjek, mert 2-re megyek érettségi megtekintésre, szóval az pont rosszkor van. A fél 4-es jó lenne, de tuti, hogy csúszás lesz, és nem tudom, hogy végzek-e addigra. Valószínűleg nem. Viszont ha 10-esre megyek, akkor vagy ott kell várnom 2 órát, vagy hazajönni és vissza, de az meg ajj. 

25/30 :) [mert itt az óraszámokat írom, nem a napokat]
Namaste

30 napos kihívás - 23. nap

Kééész, lemerültem.

Eddig még ha fáradt is voltam, hajtott az akaraterő, de már abból is kifogytam. És még egy teljes hééét. Az még a negyede. Most már csak az fog hajtani - ha fog -, hogy ha már eddig eljutottam, csak nem adom fel a célegyenesben...

Egyébként a képen látható gyakorlatot meg tudom csinálni, az egyik kedvencem a haladóból :) A mai teljesítményemről meg inkább hallgatok, bénázás, bliccelés, minden... Egyszerűen ülök és a karomat nem tudom felemelni, elkeserítő. Most már jöhetne lassan egy jó óra, mert egyre fogy a kedvem. 

És még egy hééét.

23/30

Namaste

30 napos kihívás - 22. nap

Na mégis reggel mentem, 10-re Krisztihez. Gondoltam, inkább túl leszek rajta reggel... Megint nincs kedvem folytatni a dolgot, pedig már csak 8 nap. Ismét elérkeztünk egy nem-hajlok-semerre időszakhoz, egyszerűen húzódik mindenem. És írni sincs kedvem kfhweghrgvrvérbgjqa.

22/30

Namaste

30 napos kihívás - 21. nap

Hát elfáradtam. Eleve nem aludtam sokat, meg reggel 9-esre mentem Lindához, de az a durva, hogy nem úgy fáradtam el, hogy kiugrik a szívem, szédülök stb., hanem egyszerűen ültem és kész, nem bírok mozogni. De nem is akarok. Szóval ez kicsit döcögős volt ma, de a fej-térd egyre jobb, ennek nagyon örülök. A homlok-lábujjnál a végén már annyira fáradt voltam, hogy nem is nagyon erőlködtem, erre majdnem összeért, mondom hát ez nagyszerű... máskor is ilyen mentalitással fogok nekimenni. 

21/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 20. nap

Fú, hát fura volt ez a mai. Este 8-ra mentem Lindához, tele voltunk megint. De valahogy nagyon fura volt, egyszerre telt lassan és gyorsan, nem is tudom. Fáradt is vagyok, írni se tudok, szóval inkább megyek vacsorázni meg bedobok egy bögre das németteát és jól bealszom. DE! Fej-térd SIKERÜLT! Ha csak egy pillanatra is, de ahh olyan jó érzés volt. És rájöttem, hogy állóspárgánál nem magamat kell nézni [ugye, nehéz, tudom én...], hanem valami másra koncentrálni, például a mögöttem álló szekrénykulcsára a földön. Sokkal jobban meg tudtam tartani. Holnap reggel 9-es a terv, mert 2-re megyek OKTV díjkiosztóra és fogadás is lesz, nem tudni, meddig tart. 

Na alvás, mert már nem marad nyitva a szemem.

20/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 19. nap

JEEEEEEEEEE!

Állati király volt a mai. Reggel 9, Linda. Az elején kicsit be volt állva a nyakam, légzőgyakorlatnál nem nagyon akart hátramenni, de aztán rendben volt minden, és tényleg MINDEN gyakorlat jól ment. Nem tökéletesen, de szerintem az összesből sikerült kihozni a saját, aktuális maximumot. Főleg, hogy hátrahajlásból volt nekem még egy harmadik sorozat, hogy Linda kérésére megnézhessék a többiek :) Aztán a fej-térd is egyre jobb, már ki tudom tartani néha, már csak térdet kéne érinteni, de meglesz ez. Állóspárga is jó volt, meg úgy egyébként az egyensúlyozósoknál nem estem össze, mint szoktam, általában nagyon felpörög a szívem és beszédülök, főleg, hogy utána félig fejjel lefelé vagyok, de most nem! Tök jól bírtam végig. Egyedül az íjtartásnál nyomta kicsit a reggeli a hasamat és fájt a gyomrom, de egyébként király minden. A homlok-lábujj segítség nélkül még nem sikerült, de közel már a cél [mondjuk úgy lassan 1 éve közel a cél, de így, hogy tudom, hogy lehetséges és segítséggel már sikerült, menni fog ez]. Meg egész órán tényleg csak, csak, csak arra figyeltem, hogy mit csinálok. Mert azért általában el-elkalandozik a figyelmem. De ma, valószínűleg, mert nem volt haldoklás meg nem voltak "utálom-ezt-az-egészet" epizódok, teljes figyelem meg koncentráció végig. Nagggggggyon jó volt! Még sok ilyet!

A tea nagyon finom, csak vigyázni kell, mert tegnap megittam vele egy bögrével és utána majdnem elvágódtam, annyira elálmosított. De nyami!

19/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 18. nap

Jee, nem volt tömeg! Végül reggel 10-esre mentem Andyhez. Ahhoz képest, hogy későn feküdtem le, 7-kor már felébresztett a belső ébresztő, csodálkoztam is, hogy hisz elég 8-kor kelnem... Lehet, hogy kicsit bezavart a pünkösd hétfő és úgy érzékeltem, hogy 9-re megyek. Fura.

Az óra jó volt, bár megint elérkeztem egy ilyen nem-hajlok-semerre fázisba, reméljük, hogy csak egy ilyen egynapos volt.

Tegnap este belegondoltam, hogy jövő hét vasárnap vége a 30 napnak! Viszont valamikor valószínűleg kell majd dupláznom, mert jövő hét szombaton vidéken leszek egész nap, bár lehet, hogy a reggel 8-ast még be tudom paszírozni előtte. Meg most jönnek a szerenádok meg minden egyéb program, szóval jobban kell szervezni. Még egy jó dolog a jógában: sok óra van egy nap és lehet variálni vele :)
Ja és vettem ma teát, nem pont olyat, amit fényképeztem, mert nem volt, csak egyfajta volt, abból is egy dobozzal... Biztos jól fogy. Ennek is jó illata van, délután megkóstolom.

18/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 17. nap

Ma ismét olyan telt ház volt, hogy - már bocsánat a kifejezésért, de nem tudok kifejezőbbet - egymás seggében voltunk. És még jöttek volna, ha lehetett volna. Ez az este 7-es volt, de úgy hallottam, hogy reggel is már negyed órával kezdés előtt tele volt. Kemény. Holnaptól végre megint rendes órarend és nem lesz tömeg, legalábbis a reggelin meg a kora délutánin nem. Még nem tudom, hogy reggel 10-esre menjek-e vagy délután fél 4-esre... meglátjuk reggel.
Ma amúgy jó volt, nem telt gyorsan meg meleg is volt, de jól ment. Bejött Linda tanácsa, hogy fej-térdnél a padlóra koncentráljak, tényleg könnyebb így megtartani, köszi :) Viszont azért se szeretem, amikor sokan vannak, mert rettegek, hogy mondjuk íjállásnál kidőlök és meglököm a mellettem állót, az meg a következőt és így tovább, és az egész sor ledől, mint egy sor dominó... Iszonyúan égne a pofám. 
Lefényképeztem a teának a dobozát, amit ott lehet inni és nagyon finom, majd holnap veszek. Többféle van belőle, de nekem most nagyon ízlett, szóval gyorsan meg is kérdeztem Orsit, hogy ez melyik. Semmi ízesítés nem szokott lenni benne, de nagyon finom. 

 

17/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 16. nap

Na estire bementem, 7-es, Linda. Jó sokan voltunk, de jó volt a hangulat, Sanyi balról inspirált [köszi, Sanyi! :D]. Lassan telt a másfél óra, de nem volt szenvedős. Óra után meg megdolgoztattuk a rekeszizmokat egy kicsit, sztorizgatás ment a fura emberekről, akik jártak/járnak jógára. Az egészet az robbantotta ki, hogy ma volt egy srác, aki az óra végi relaxáció alatt, amikor mindenki teljesen csöndben van, elkezdett ilyen hátrahajlításokat csinálni, de nem bírta tartani és kiesett belőlük, de közben hatalmasakat nyögött. Először megijedtünk, hogy jézusom elesik meg kiesik az ablakon, de aztán csinálta tovább, és olyan hangokat adott ki... Eszterrel egymásra néztünk és egyszer csak kirobbant belőlünk a röhögés, gyorsan ki is mentünk a teremből, aztán kinn elindultak a sztorik. Kedvencem [sajnos élőben nem találkoztam vele] az volt, aki legyezővel ment be, mesélték hozzá Laci reakcióját, hát el tudom képzelni... :D Szóval jó óra is volt [Linda a kedvenc szövegemet olvasta fel, köszönöm! :)] meg utána is, kellemes napot zárunk. Valószínűleg azért is, mert kialudtam magam tegnap, délután 5-kor gondoltam, hogy alszom 1-2 órát, hát lett belőle 3 és fél... Aztán lefeküdtem fél 1 körül és aludtam fél 12-ig. Nem mondom, hogy nem bírtam volna még... Mindenesetre sokkal jobban éreztem magam, még úgy is, hogy rendet kellett raknom, bvv [bár tény, ami tény, megint teljes káosz volt itt]. Holnap szerintem megint az estire megyek, bár aztán lehet, hogy felébreszt a belső órám.

Ja nem is mondtam tegnap, óra közben épp mosták kinn az ablakot, csávókám biztos nem unatkozott munka közben... :D

16/30

Namaste

30 napos kihívás - 15. nap

Hámból kirúgós este után ne, ismétlem: ne menjetek jógázni, mert... ne. Főleg reggel ne.

Tegnap [vagyis ma] nem is értem haza annyira későn [vagyis korán], ilyen negyed 2 körül jöttem haza, beállítottam az ébresztőt, hogy na majd reggel meglátjuk, aztán 7-kor magamtól felébredtem az ébresztő előtt [mostanában mindig], gondoltam jó, akkor legyünk túl rajta reggel, 9-es, Andy. Rengetegen voltak, egyrészt mert hosszú hétvége miatt kevesebb óra van, másrészt meg ma kezdődik a hivatalos 30 napos. Az elejétől a végéig imádkoztam, hogy maradjon benn a reggeli, meleg is volt, párás is volt, sokan is voltak, nem aludtam eleget, tegnap este nem ásványvizet ittam, szóval nem volt kellemes, nagyon a túlélésre játszottam, és egyszerűen nem akart véget érni az óra, iszonyat lassú volt, pedig Andynél nem szokott ilyen lenni. Most épp örülnöm kéne, hogy jee, megvan a fele!, de inkább a fejem fogom, hogy nee, még csak a fele... Pont így a felénél ütött be a mélypont. Ráadásul nemcsak, hogy nincs kedvem meg fáradt vagyok, de fájnak a lábaim, mind a kettő, belül. Nem ilyen húzódásos fájdalom, hanem tényleg belülről az egész, lábujjtól combtőig. És nagyon fáradt vagyok. Holnap tuti, hogy nem megyek reggelire, még az estihez sincs kedvem... És hétfőn is tömeg lesz még, mert akkor is csak két óra lesz egész nap. Mennnnnnjen mindenki üdülni inkább a hosszú hétvégén!

Közérdekű információ: az iPod Shuffle kávéálló. Teszteltem, bár véletlenül locsoltam le. De működik simán.

15/30

Namaste

30 napos kihívás - 14. nap

Nyöeeee.

Reggel 9, Linda. Ma eléggé utáltam az egészet. Már az első levegővételnél éreztem, hogy nem mozog a vállam, na mondom remek óra lesz így... Beállt mindenem és nem nagyon akart semerre mozogni. Gondolatban is máshol jártam, aztán az egyensúlyozósok után már minden-mindegy hangulatban csináltam mindent, nem is ment végül is rosszul. Megpróbáltam, amit Orsi mondott tegnap, hogy nem törölgetem magam annyit, nem mindig sikerült, de azért javulok. Viszont nincs kedvem holnap bemenni, és holnap még ennyire sem lesz, mert ma este/éjszaka/hajnalban nem tudom, mikor keveredem haza, szóval a reggel 9-es elég necces, az este 7-es meg azért, mert 9-től lesz a dalfesztivál döntője. Végül is csak az elejéről maradnék le, szóval nem vészes. Csak a másik, hogy biztos tömeg lesz mindkettőn. Na nem rinyálok tovább, inkább bedobok egy délutáni szundit, hogy életben maradjak este. 

A lábam egész jól néz már ki, csak szerintem szárítja ki a krém a bőrömet, de mindegy. A piros fertőtlenítő helyenként még mindig rajta van. Elég kitartó.

14/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 13. nap

Lassan félidő.

Ma egész könnyen keltem, bementem 10-re Krisztihez. Megint elég nagy pangás volt, 12-13 körüli létszámmal, de jó volt. Orsi állt mellettem, együtt utáltuk a sáskát... :D 

Feltűnt, hogy főleg az egyensúlyozósoknál olyan fejem van, mint egy elvetemült vadállatnak, nagyon ijesztő. Lehet, hogy a többinél is olyan, csak nem látom.

Az is feltűnt, hogy mostanában kiszárad a bőr a kezemen, pedig ez nem jellemző rám. Többet kéne inni.

Meg az is feltűnt, hogy a kontaktlencse-folyadék gyorsan fogy és drága.

Amúgy a képek főleg innen vannak, meg néhány innen is.

13/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 12. nap

Jól sejtettem tegnap, hogy ebből nem lesz reggeli jóga, lett helyette délután fél 4 Orsi. Ma 5 perceként szakadt le az ég jégeső formájában majd sütött ki a nap, de szerencsére pont akkor mentem, amikor a napos 5 perc volt. Az órán rendesen ment a bénázás, már szégyelltem magam, hogy első sorban állok... Az íjtartásnál sikerült meghúzni valahogy a vállam, most nem fáj, remélem, hogy holnap se fog. A homlok-lábujjból meg elegem van, egyszerűen nem tudom megfogni, mert lecsúszik a kezem, baromira felhúz. A sáskánál mindig meglepődöm, hogy jé, még mindig mennyire utálom ezt a gyakorlatot. Pedig mostanában egész jól megy. Lefogadom, hogy valamit rosszul csinálok. Ma is jó párás volt és a következő 2 hétre is ilyen időt mondanak, szóval szuper. Viszont úgy néz ki, nyáron megyek külföldre dolgozni, ahogy befejeztem az érettségit, úgyhogy ez 2 hónap kihagyás lenne. Már most rettegek a gondolattól, hogy milyen lenne utána az első óra... De azért örülnék, ha összejönne ez a munka, egyrészt, mert Cipruson 2 hónap szerintem elég kellemes, még akkor is, ha húznom kell az igát valami vendéglátóiban, másrészt meg valamiből fizetnem kell szeptembertől a[z esetleges] tandíjat :P Ha meg nem lesz tandíj, akkor jól jönne a zsebpénz, bár jógára még 1 évig ingyen járok :)

12/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 11. nap

Ma többször is felébredtem éjjel és hallottam, hogy szakad az eső. Kicsit elgondolkodtam reggel, hogy menjek-e jógázni, vagy inkább várjam meg a délutánt, hogy hátha eláll addig, meg eleve nem volt kedvem felkelni, de azért csak összeszedtem magam és bementem 10-re Andyhez. Az eső épp elállt, amikor elindultam, viszont már odaúton leizzadtam, olyan iszonyú párás ma a levegő, hogy hihetetlen. Nem is volt annyira befűtve benn, de úgy leizzadtunk mégis... Amúgy jó volt az óra, nem voltunk sokan, kb. 12-en lehettünk. Holnap nem tudom, lesz-e akaraterőm felkelni a 9-esre...

Kittitől kaptam egy krémet, direkt ilyen batár lila foltokra van, mint nekem van épp, meg borogatom valami jó kis népi gyógynövénypárlattal, aminek olyan szaga van, hogy beájulok, de szerintem, ha csak egy kicsit is, már halványabb. Szépnek még határozottan nem mondható.

11/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 10. nap

Megvan a harmada!

Ma reggel majdnem győzött az ágy, de végül bementem 9-re Lindához. A tegnapi hőséghez képest laza volt a mai, bár nem fáztam azért, komolyabb szédülés nélkül sikerült végigcsinálni. A ragtapasz a végére lejött a lábamról, pedig igazán nem akartam közszemlére tenni, mert elég ronda. Lehet, hogy kéne valami pakolást rakni rá, hátha gyorsabban elmúlik. Bár szerintem ígyis-úgyis lesz 3 hét minimum, mire ez felszívódik. A múltkori lépcsőn leesős akcióm foltjai is jó sokáig látszottak, de akkor legalább szimmetrikusan volt a 2 lábamon... de nem baj, ez legalább nem zavar jógán, azokkal elég necces volt térdelni.

Na csinálok egy kis finom rántott karfiolt, bár nem vagyok éhes, mert most vágtam be egy tábla Milkát...

10/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 9. nap

 

Csak bevánszorogtam este 7-re Krisztihez.

Gondoltam, a tegnapinál már csak jobb lehet, és legalább nem hagyok ki napot. Jobb is volt, bár eléggé o-óó-oo Afrika légkör volt 74%-os párával meg jó meleggel, a végére tocsogott mindenki, ilyen igazi kiizzadom-a-kontaktlencsém esőerdős hőség. Az eleje jól indult, sokkal jobban nyúltam, mint reggeli órán, nyilván más, hogyha az ágyból rögtön a jógaterembe megyek. Aztán kezdett nagyon meleg lenni, én meg kezdtem szédülni. A fej-térd még mindig nem térd, de ma megdöntöttem az időrekordot, bár nem tudtam szépen kijönni belőle. De alakul! A hasonfekvősöknél kezdtem elveszteni a türelmem, már feküdni se volt jó, utáltam az egészet, főleg, hogy nagyon szomjas voltam végig, de ha sokat iszom, akkor meg az a baj... Megint blicceltem néhány pihenőt, de a gyakorlatokat úgy megcsináltam. Viszont néha, például tevénél elzsibbadt mindenem, a fejemtől kezdve a lábamig minden, és elkezdett rángatózni az ajkam, mondom na ilyen se volt még... Nem szeretem, amikor ennyire izzadós, mert még a fülemben is folyik a víz, és bváá nem tudok nyugton maradni ilyenkor. A homlok-lábujjnál is bénázás volt emiatt, mert nem tudtam megtartani a fogást, csúszott, mint a franc, mondtam magamban, hogy jó, akkor csá, holnap visszatérünk rád. A végén elég sokat haldokoltam még a teremben, nagyon megszerettem hirtelen a matracomat és a törölközőmet, már-már úgy döntöttem, hogy ott alszom és akkor majd a holnap reggel 7-essel kezdek, de aztán mégis kimásztam. Hazafelé tökre feltöltődtem, majdnem táncra perdültem, most meg, hogy hazaértem, mindjárt elalszom megint. De előbb bevágok egy fél disznót, olyan éhes vagyok. 
Ja és külsőre is új jellegzetességem van, tegnap Andrisék kutyája nem bírt ellenállni a lábamnak és megkóstolta egy kicsit... Most egy hatalmas, tenyérnyi kékes-lilás folt díszeleg a térdem alatt, de szerencsére pont olyan helyen van, hogy egyik gyakorlatnál sem zavar. Viszont nagyon ronda, főleg, mert piros fertőtlenítővel kentük be, ami nem jön el, szóval leragasztottam a legnagyobb ragtapasszal, amit találtam... még az alól is kilóg :D

9/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 8. nap

A szép nagy kerek 100. órám rosszabb volt, mint a szép nagy kerek első.

Reggel 10-re mentem Lindához. Azt hittem, ott maradok. Végig úgy éreztem, hogy leszakad a medencém, jó sokat végigüldögéltem, például két teljes sorozat trikanasanat, aztán vártam, hogy na majd a savasana jó lesz, aha, se. Szóval utána inkább csak a gyakorlatokat csináltam, a pihenőket meg blicceltem. Nyugtat a tény, hogy az állóspárgám se volt rossz [bár nem tudom, nyújtva volt-e :D], a lábujjhegytartás is szép volt, meg Linda megnyomkodott kicsit a homlok-lábujjnál, és teljesen határozottan, 100%-osan összeértek :) Vittem sütit is, elég rondák lettek, de egyedül, önállóan sütöttem őket! Meg finomak, szóval kit érdekel, hogy néznek ki. Egyébként is rondák.

Na a hazaút az egy másik, önmagában is elég kihívás volt... Eszméletlenül rosszul voltam, imádkoztam magamban, hogy csak érjek haza, mielőtt kidobnám a taccsot és/vagy elájulnék. Végül ez sikerült, nem tudom, hogy, de amikor hazaértem és belenéztem a tükörbe, falfehér voltam, szóval a látvány sem volt túl biztató. Első dolgom volt bevenni egy jó kis Cataflamot [nagyon nem vagyok gyógyszerpárti, inkább lefekszem és kialszom, ha beteg vagyok, de ez az, ami már maga a teljes elviselhetetlenség, pedig elég magas a fájdalomküszöböm], szóval bevettem, lefeküdtem ilyen félig félteknős, félig nyúlpózba és mozdulatlanul vártam a csodát. Szép lassan, ráérősen jött, de mondjuk Cataflamban még nem csalódtam ilyen téren. 

Most bizony nagy erőfeszítés kell majd, hogy visszamenjek... Lehet, hogy okosabb lett volna ma kihagyni és később pótolni, de mindegy. Ha holnap nem haldoklom, akkor bevonszolom magam. Vagy nem.

8/30 [bár ez a mai lehet, hogy nem ér...]

Namaste

30 napos kihívás - 7. nap

Az ember azt hinné, hogy minél gyakrabban csinál valamit, pláne ha naponta, akkor egyre csak jobban fog menni.

SE!

Ma reggel 9-re mentem Krisztihez. Végül is nem volt vészes, de az feltűnt, hogy ha mondjuk óráról órára egyre jobban nyúlok, akkor utána jön egy pont, ahol egyszer csak kész, bemerevedik mindenem. Aztán másnap kezdhetem elölről az egészet...

Ellenben ma a sokszor negatív kontextusban emlegetett fej-térd tartás, ha nem is fej-térd volt, hanem inkább fej-sípcsont, az átlagosnál jobban sikerült, ami azt jelenti, hogy nem dőltem el azonnal, mint egy zsák krumpli, hanem úgy 2 másodperc 84 századmásodperc után dőltem el, mint egy zsák krumpli. Ez haladás, bármennyire is hihetetlenül hangzik. Vajon a 30. napra sikerül ezt a rekordot megdöntenem, vagy esetleg hozzáér-e majd a homlokom a térdemhez? Ez már majdnem olyan izgalmas, mint egy 38463 részes brazil-venezuelai szappanopera.

Ma pokoli kínokat éltem át az első légzőgyakorlatnál. Igen, a LÉGZŐGYAKORLATNÁL. A második sorozat legeslegelején elkezdett viszketni a térdem, hát esküszöm rosszabb volt, mint egy trikanasana. Kívülről béke és egyensúly, már szinte lebegek, belül meg AROHADTÉLETBEMIÉRTPONTMOSTMEGŐRÜLÖK. Ez amúgy ma megismétlődött párszor, és természetesen mindig az 1 perces gyakorlatoknál, hogy teljes legyen az élvezet. 

Mostanában szerintem az újak jobban bírják az első órát, mint régebben. Vagy lehet, hogy csak én voltam nagyon durván kész. De akiket így az utóbbi időben láttam, nem is ültek le közben meg semmi. Én kábé az álló gyakorlatok felénél már fújtattam, mint állat, üldögéltem, vedeltem, és nagyon küldtem el magamban mindenkit a fenébe. Ezzel szemben a mostaniak "hát igen, durva volt, elfáradtam, de tetszett, tök szívesen jövök vissza". Nekem a visszajövés volt az utolsó, ami az eszembe juthatott volna. Aztán másnap mégis visszaszenvedtük magunkat... és így lettem mazochistává.

Holnap lesz a 100. óráám, jupí!

7/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 6. nap

Igen, reggeli órára menni határozottan jobb.

Már csak azért is, mert így felkelek időben, lenyomom az órát, és még mindig előttem az egész nap. Ezzel szemben mondjuk tegnap döglődtem 3-ig, aztán folytattam ugyanezt 6-tól... Szóval amikor tudok, reggel fogok menni. Csak hát olyan jó néha visszaaludni még meg még meg még egy kicsit...

Reggel 10-re mentem, most kevesebb volt a bénázás [de lemaradtak Linda kommentjei is az arcráncokról, ezt nagyon sajnáltam, szívügyem a dolog :P], megint viszonylag gyorsan eltelt a másfél óra, leszámítva egy-két kevésbé kedvelt gyakorlatot... Akkor bezzeg nem telik az idő.

Ami feltűnt, hogy mostanában hihetetlenül lassan telik az idő. Még csak a 6. napnál tartok a 30-ból, de már sokkal többnek tűnik. Valószínűleg az játszik közre, hogy ezen kívül nem csinálok konkrétan semmit. Lehet, hogy be kéne iktatni egy kis tételtanulást. De ráérünk még ezzel úgyis...

Pár napja olvastam Karinthy Tanár úr kérem!-jét [igen, mostanában nagyon megy Karinthy], és a Lógok a szeren utolsó bekezdése kísértetiesen emlékeztet egy-két jógaórámra... :)

Lógok a szeren.
Utóvégre, ha meggondoljuk, tulajdonképpen micsoda marhaság az egész - ez az egész intézmény, melyben minden arra megy ki, hogy az emberi testrészek közül lehetőleg egy se maradjon azon a helyen, ahová az Isten teremtette, hanem lehetőleg olyan helyzetet foglaljon el, amelyre az illető testrész soha életében nem számított. Két lábam a levegőben kalimpál, térdem kifordul, csuklóm becsuklik, hajam a szemembe lóg, a vér a fejembe tolul - a padló felszalad a plafonra és tótágast állanak a falak. S ehhez az undorító és lehetetlen állapothoz, míg kilógó nyelvvel keresem az egyensúlyt s próbálom áthúzni hasamat a vékony vasrúd mögött, teljes bizonytalanságban afölött, vajon a föld vagy a csillagos ég felé közeledem-e - ehhez az állapothoz valaki, egy vad külsejű férfi állandóan bömböl valamit felém - "homoríts!" "homoríts!" ezt bömböli, s az én vérbeborult értelmem távolról sejti csak, mit ért ez alatt a szó alatt - valamit ki kell feszíteni, igen, valamit behajtani, és valamit kiegyenesíteni - de hogy mi legyen az, láb, derék, csípő, s ha ezt már tudom: vajon melyik irányban keresendő az illető testrész: - minderre, ugye nem kívánhatjátok, hogy válaszoljak ilyen állapotban. Rúgok egyet, előre vagy hátra, mindegy - kinyitom a szájamat, a szemem becsukom - undorral és kétségbeesve eleresztem kezemmel a szert, és hátam nagyot nyekken a vastag szőnyegen. Hála istennek - nevethettek már. Az ördög vigye az egész tornaünnepélyt, a benevezést, az első díjat - majom lesz, aki megnyeri.

Különösen az a rész tetszik, amikor a tanár bömböl, hogy "homoríts!"... :D

6/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 5. nap

Na, hát ez egy érdekes nap meg óra volt.

Kezdjük a tegnappal, mint mondtam, levágattam a hajam. Nekem nagyon tetszik, ha hosszabb időre nem is, nyárra tuti marad ilyen. Meg szerintem a színével is fogok kísérletezni :)

Ma reggel hagytam magam aludni, és a délután fél 4-esre mentem Lindához [Ő is olyanra vágatta a haját, mint én, víí :)]. Eleve tőlem teljesen szokatlan módon rosszkor indultam. Mindig, amikor megyek valahova, előre leszögezem, hogy hánykor kell indulnom. Most viszont, valószínűleg azért, mert eddig 4 napig egészre jártam, ma meg félre, egyszerűen teljesen abban voltam, hogy 3-kor kell indulnom fél 3 helyett. Ami a legjobb, hogy ez itthon fel se tűnt, csak amikor felszálltam a trolira, ránéztem az órára, és hatalmas koppanással leesett, hogy hát én olyankor szoktam kb. odaérni... No sebaj, odaértem 20 körül [azta de durva deja vu-m van ebben a pillanatban] szóval odaértem, még a helyem is szabadon volt [egen, ezek a szörnyű berögződött megszokások nagyon jellemzőek...], a teremben elég meleg volt, fejbe is vágott hirtelen. Az óra viszont egyszerre volt jó meg rossz is valahogy. Egyrészt nagyon gyorsan telt, másrészt összevissza bénáztam, még azokkal is, amik menni szoktak... Lehet, hogy azért, mert a hajam miatt szokatlan volt a látvány, és ez bezavart. Ez simán elképzelhető, már attól képes vagyok teljesen máshogy csinálni mindent, ha máshol állok, pláne, ha nem látom magam a tükörben. Ellenben volt 1-2 olyan, ami egyébként nem szokott annyira menni, és most meg ment. Mindegy, a másfél óra elszáguldott, főleg, hogy Lindának is volt egy-két vicces megnyilvánulása közben :D A végén a homlok-lábujjnál még jól beleadtam mindent [nem tudom biztosra megmondani, hogy hozzáért-e, lehet, hogy csak a hajam volt, ami most elöl nagyon ideálisan előre kiáll és ráfogható, hogy a homlokom - Laci mondja mindig, hogy növesszünk copfot és akkor előbb "leér" minden... na ez most elég ellentmondásosra sikerült :D]. Aztán jött a felolvasás, amit Linda szokott az órái végén, és eléggé ilyen... lélekmegmozgató szöveg volt. Hallottam, hogy a lány mögöttem elsírja magát és hogy próbálja visszatartani, de nem nagyon megy. Nem ismeretlen érzés.

Aztán kint kiörömködtük magunkat Lindáékkal, hogy milyen király a rövid haj, és egyébként tényleg az, nem nyomott hullámcsat, copf, nem húzta sehol a fejbőrömet, plusz mire átöltöztem, félig meg is száradt. Hazafelé elkezdtem Karinthy Nevető Dekameronját, ami olyan szinten abszurd, morbid és vicces, hogy szerintem totál hülyének néztek a metrón, ahogy ott vigyorogtam magamban, az Örsön pedig 3 srác játszott valami kellemes muzsikát, dobtam nekik egy 20-ast meg egy mosolyt. Utóbbit szerencsére viszonozták.

5/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 4. nap

HELL YEAH!

Szóval ma reggel 10-esen voltam Andynél. Ma is tök jó volt, nem volt túl meleg, nem izzadtam patakokat, és nem tűnt 24532 órásnak az a másfél óra, sőt! Egész hamar elment [amúgy tegnap is, csak azt szerintem elfelejtettem írni], nem untam a végét se. Éééés! Egy kis segítséggel Andy részéről sikerült a képen látható gyakorlat, vééégre hozzáért a homlokom a lábujjamhoz :) Ehhez már nagyon régen nagyon közel vagyok, azt hiszem, hogy nyár óta ilyen milliméterek hiányoznak mindig. Most az a cél, hogy segítség nélkül is menjen, csak annyi kéne, hogy feszítve tudjam tartani a combom és akkor előrébb jön a lábujjam és akkor megvan. De van még erre 26 napom. Sőt még utána sokkal több :) Az állóspárgában is csak nagyon kicsi kell a levegőben lévő lábamnak, hogy kinyújtsam... de meglesz az, napok, hetek, hónapok kérdése :)

És ma levágatom rövidre a hajam, ÚÚÚGY izgulok. Olyan jó lesz végre nem szenvedni a hosszúval óra után, főleg így, hogy mindennap járok. Aztán lehet, hogy szarul fog állni... majd visszanő úgyis :D

4/30

Namaste

30 napos kihívás - 3. nap

Pokoli izomlázzal ébredtem. Illetve már este is éreztem belőle valamicskét, de reggelre kiteljesedett. Mondjuk ez haladó után nem meglepő, meg egyébként szeretem az izomlázat. Ellenben olyan szinten nem hajlottak a végtagjaim, hogy az egészen elképesztő. Ilyen igazi pálcikaember. No sebaj, elmentem a reggel 9-es órára Lindához. Most viszonylag könnyen keltem, főleg, mert 5 után vagy óránként felébredtem és mindig megnéztem az órát, és mindig hatalmas boldogság volt látni, hogy igennnn, még aludhatok. A világ egyik legjobb érzése.

Az óra eleje kicsit szenvedős volt, a hátrahajlásban majdnem hátraestem [elég érdekes lehetett kívülről látni, hogy kijövök belőle...], aztán a fej-térd tartás teljes kudarc, még odáig se jutottam, ameddig egyébként szoktam. Már az elején úgy éreztem, hogy kiszakad a lábam, szóval nem is nagyon erőltettem. Ellenben ezután minden simán ment, az állóspárgám [remélem] alakul. Az a baj, hogy kívülről nem látom, hol tartok, de ha oldalra nézek a másik tükörbe, akkor biztos, hogy elvesztem az egyensúlyom. Egyébként most néha megtettem, mert nem állt tőlem balra senki, szóval láttam magam, de egyébként azért sem állok soha a sarokba, mert akkor túl sokat nézegetem magam [ez kizárólag szakmai okok miatt történik, szó sincs öncsodálatról!], és akkor az a gyökkettő egyensúlyérzékem is odavész. Ellenben a lábujjhegytartás mindkét oldalra sikerült, ami nem gyakori, általában ha megy, akkor csak az egyik oldalra, de most kitartottam mind a kettőt, je!

A hőmérséklet is pont jó volt, 43-at mutatott mondjuk megint a mérő, szóval elvileg olyan 40-41 körül lehetett, de nem éreztem annyinak. Meg párás se volt annyira szerencsére. Nem tudom, hogy azért van-e, mert kezdek egyre jobban klimatizálódni, vagy csak szimplán ilyen volt. Lehet, hogy az is rásegített, hogy kinn nincs dögmeleg [aminek egyébként most örülök], de ma például nem is szédültem be, meg nem éreztem a T-tartás környékén, hogy azonnal földhöz vágom magam. 

Szóval ez zsír volt ma!
Ja és valaki a jelenléti íven a tegnapi naphoz berakott nekem még egy X-et... köszi, kedves ismeretlen! :D

3/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 2. nap

Ahogy azt terveztem, a reggel 10-esre mentem Krisztához [előre leszögezem, lesz majd Kriszti is, de ő másik oktató :D]. Elég meleg volt, olyan 40-41 fok körül, elég magas párával [75% körül volt tán?]. Eleve a borús idő miatt nehezen keltem, úgy terveztem, hogy 7 körül felkelek enni, na ebből lett egészséges fél 8... szóval nem volt könnyű óra, főleg, hogy az utóbbi időben az utolsó félórához egyszerűen nincs türelmem. Nem is az, hogy fáradt vagyok [óó dehogynem], hanem csak várom, hogy hát legyen már végeee. Aztán utána amikor vége, akkor meg tök jó minden. Ma is bénáztam eleget az egyensúlyozósoknál, Zozz nagy örömére, mert ő meg nem esett ki, de utána jól ledarurasanaztam, bár azt főleg azért, mert azt mondta, hogy a Harry Potter ovisoknak való... Ez nem maradhatott megtorlás nélkül.

Aztán maradtunk haladón hatan, ami [eddigi tapasztalok alapján] viszonylag szép szám. Még mindig van jó pár gyakorlat, amihez nem tudok hozzászólni, de sebaj, így volt ez másfél éve a legelső kezdőórán, és legalább a gyakorlatok felére azt mondtam magamban, hogy neeeem, soha [a másik felénél meg nem volt erőm már összefüggően gondolkodni]. Ja jut eszembe, ma volt a 94. órám, szóval ha most mindennap megyek [és ugye megyek... ugye], akkor szombaton lesz a 100. órám :) Majd készülök valami kis meglepi kajával, amit beviszek.

Most rendesen le vagyok szívva, lehet, hogy majd 1-2 hét múlva már nem fogom a haladót is bevállalni, mert totál kileszek. Pedig kéne, mert nyilván nagyon "benne leszek a témában". De majd kiderül. Igazából, ha belegondolok, annyira nem vészes, mert ha így reggel elmegyek, akkor utána a délutánt simán átaludhatom, mert nem kell csinálnom semmit. Micsoda szabadság!

2/30 :)

Namaste

30 napos kihívás - 1. nap

Hát belevágtam. 30 nap, 30 jógaóra, max. 2 napot hagyhatok ki, egyszerre egyet, és pótolni kell minél előbb. Most, hogy lementek az érettségi írásbelik és a szóbelikig még van csomó időm, pont ideális. Már csak azért is, mert most ugye semmi suli, és ha nincs valami, ami ösztönöz, hogy felkeljek reggel, akkor 11-ig punnyadok az ágyban, és utána meg semmiképp nem vagyok használható állapotban. Ma reggel is ez volt a helyzet, de végül úgy döntöttem, hogy a délután 5-ös órával elkezdem a kihívást.

Jó döntés volt, Andy nagyon jó órát tartott, pláne, hogy 1 hete nem voltam már a vizsgák miatt, és ilyenkor mindig kicsit nehéz visszaszokni. De most király volt, viszonylag semmiben se bénáztam nagyon [kivéve az álló fej-térd tartásban meg az álló íjban, de hát az megszokott...]. Ellenben a kobránál Andy leszorította a lábfejem a földre, én meg így zsutty felemelkedtem, annyira jó volt :) És annyira hátra tudtam hajolni, hogy egy szépet vigyorogjak Andyre, nagyon vicces volt :D Szóval pozitívan indul a kihívás, reméljük, mélypontok nagyon nem lesznek, de ha mégis, akkor ritkán és rövidek... Holnap reggel 10-es a terv, utána haladóval [ami sajnos nem számít bele a kihívásba, ez van...].

Ja és hogy miért írom ezt mind le? Szeretném rögzíteni az egész kihívást, leginkább magamnak, később visszaolvasni, hogy mit éreztem, mi változott. Majd csinálok ilyen statisztikákat meg ilyeneket, úgyis most időm annyi, mint a tenger... És ez olyan jó érzés.

1/30 :)

Namaste