Az utóbbi fél évben, körülbelül a kihívás óta szinte teljesen kimaradt a mindennapjaimból a jóga. Ezt már az is mutatja, hogy a júliusban vett 20 alkalmas, 4 hónapig érvényes bérletet még úgy se tudtam lejárni, hogy meg lett hosszabbítva tíz nappal a felújítás miatt. Nyáron vagy dolgoztam, vagy 45 fok volt és nem vágytam be, aztán sulikezdés, munka és társai, és őszintén szólva nem is hiányzott. Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy alkalmas bérletet vettem, nem pedig x ideig érvényeset, és így inkább kiszámolgattam, hogy milyen gyakran menjek, ahelyett, hogy mentem volna minél többször. Egyszóval belustultam. És mivel ritkán jártam, nemigen bírtam jól az órákat, aztán annál kevésbé volt kedvem visszamenni ugye. Néha éreztem, hogy teljesen be vagyok zsibbadva, be kéne menni, ropogtam összevissza minden mozdulatra, szóval ilyen másfél-két hetente be is mentem. Ráadásul mostanában a térdem is néha fáj, gyanítom azért, mert itthon állandóan térdelőülésben ülök a lábamon és folyamatosan húzza a szalagokat [japánok nem tudom, hogy bírják ezt], de most már próbálok figyelni rá, hogy ne üljek úgy [sokat]. Mindehhez jön még, hogy idén kicsit tanulósabb a félév, mint az előző kettő, és hogy még mindig nem találtam szállást Leuvenben.
Egy rééémálom ez az utóbbi. Kezdjük azzal, hogy minden hirdetős honlap holland. Semmi más nyelv. Egyet találtam, amit át lehet váltani franciára, úgy örültem neki, mint majom a farkának. De azt is csak azért lehetett, mert nemcsak Leuven környéki lakások voltak, hanem egész Belgiumból.
Következő: majdnem az összes honlapon fizetni kell, hogy kapcsolatba lépj a hirdetővel. Nem vagyok nagy interneten vásárlós típus, de én ahhoz vagyok szokva, hogy a hirdető fizet, nem a vevő.
Na mindegy, oké, beleáldozom a zsét, ezen ne múljon. Igen ám, de ezek a drága kiscsillagok [=hirdetők] az esetek 95%-ában csesznek válaszolni. Amit ugyancsak nem értek, mert ha én ki/el akarok adni valamit, akkor ha megkeres egy potenciális vevő, akkor tááán válaszolok. De lehet, hogy ez csak ilyen személyes aberráció. Arról már letettem, hogy emailen keresztül bárki is válaszol, mert nem egy, nem két emailt elküldtem, és egy darabra se válaszoltak, szóval inkább elkezdtem sms-ben írogatni meg telefonálni, amikor vonalas volt megadva. Na hát az is kaland.
Az egyik vonalas számot egy egész napon át hívtam, sikertelenül. Jó, pár nap múlva felvette, király! Kellemes női hang a vonal túlsó végén. Én is megaudvarias vagyok.
- Do you speak English?
- Yes, a bit[ö].
- I found your advertisment on the internet...
- Eeeehm, I'm only looking for boy students.
Anyád. Ezt a hirdetésbe beleírni nehéz lett volna? És egyébként is, mi ez már...
SMS, csaj visszaír, hogy szabad a szoba, keressem XY-t ezen a számon [akkor miért az ő elérhetősége van a hirdetésnél, na mindegy, már meg se lepődöm]. A bátyjához továbbított, akivel össze is szerveztünk egy Skype-randit, miután lefektette a gyerekeket. Először is azzal kezdte, hogy a nő, aki a tulaj, csak belgáknak akarja kiadni a szobát, mert fél az araboktól, de velem magyarral talán nem lenne baja [fúh, mekkora mázli, pedig már kezdtem átfóliázni a Koránomat]. Aztán mondom, hogy én februárban mennék... ja hát ők már december elejétől keresnek [ez a beszélgetés november 24-én folyt le]. Mondom hmm hát remek, akkor csók a családnak, Skype ki. MIAZANYÁMÉRTNEMLEHETE Ezt beleírhatták volna nyugodtan a hirdetésbe, megspóroltunk volna egymásnak időt és pénzt.
A másik nagy probléma, hogy kb. az összes hirdető januártól szeptemberig akarja kiadni, ami nem túl előnyös az én szempontomból, mert február elejétől június végéig leszek. De reménykedem, hogy ahogy közeledik a január és a február, úgy fogják csökkenteni az elvárásaikat [és a bérleti díjakat]. Jelentkeztem koliba is, de hírek alapján úgy a lehetetlenhez konvergál annak az esélye, hogy kapok szobát. Ami külön öröm, hogy december 16-án zárják le a jelentkezést, majd írnak azoknak, akik szerencsések és kaptak szobát, de ha "nem lépünk veled kapcsolatba január 10-ig, akkor sorry". Azt kösz. Mindegy, valami lesz.
Tehát visszatérve a jógához, igen. Az az egy-két alkalom, amire elmentem, nagyrészt csak-éljem-túl hangulatú volt, ráadásul a délutáni órákon mindig rosszul lettem [a délelőttieken csak néha], szóval inkább délelőtt jártam meg az új bérletem is délelőtti lett [ennek a döntésemnek reggel nem annyira szoktam örülni amúgy]. Amikor volt egy hét a bérletemből és még 3-4 alkalom [természetesen előtte hétvégén beteg voltam, miért is ne], akkor kapkodás, gyerünk befelé, toljuk, na akkor így tök jól voltam. Aztán ma megint majdnem kijöttem a teremből, annyira rosszul voltam, hányinger, az arcom egészen különleges zöldes-fehéres színt vett fel [új divat], szóval megint elüldögéltem majdnem végig. És ez ratyiság. Két hónap múlva lelépek, és bár Brüsszelben van Bikram stúdió, nem egészen az itthoni árak vannak [az első heti (nem tíznapos!) 7500, utána sima egy alkalom 6000, egy évig érvényes 10 (!) alkalmas pedig 55 000... jó, van diákkedvezmény, az mondjuk 10% körül lehet, a honlap sejtelmesen csak annyit mond, hogy van], meg hát fel is kell menni Leuvenből, az még vonatjegy is, szóval túl gyakran nem fogok menni. De mindenképpen ki fogom próbálni a francia jógaórát :D Aztán ha Leuvenben van valami más jóga, akkor majd arra elmászom, főleg, ha egyetemi szervezésben van, mert akkor ingyenes is [mondtam már, hogy Leuvenben minden ingyenes a hallgatóknak? sport, tömegközlekedés, és van egy kávézó, ahol ha év elején veszel egy bögrét 4 euróért, egész évben ingyen ihatsz kávét meg teát... viszont a kaja állítólag baromi drága, szóval azon kell spórolni - főleg, mert utazni akarok ott körbe-körbe].
És akkor még mindehhez jön, hogy mostanság nem túl jó baromi rossz hírek jöttek innen-onnan ismerősöktől, rokonoktól, hirtelen mindenkivel rossz történik, szóval most már lehetne valami jó. Március óta egy biztos pont a jövőben ez a Leuven és nagyon várom, de attól is tartok, hogy túl sokat várok tőle. Tanulás az lesz ezerrel, egyrészt mert mindenki mondja, aki kinn volt, hogy seggletanulós egyetem [és csak egy vizsgaalkalom van per tárgy... el vagyok kényeztetve a Corvinuson a 3+1-gyel], másrészt meg mert májusban haza kell jöjjön itthon vizsgázni, aztán vissza a kinti vizsgákra. Ráadásul az sem túl megnyugtató, hogy kint 20-as osztályzási skála van, amiből 1-10 között a bukás különféle árnyalatait élheted át, míg a 18-20 a totál-mindent-tud-és-még-annál-is-többet-és-még-a-fülcimpája-is-okosabb-nálam típusú embereknek van fenntartva, és ezekből a jegyekből úgy egy-két tucatnyi szokott lenni. A sokezerből.
Asszem megcélzok egy 12-est mindenből.
