Indul a sörblog?

Többször kérdezték már, itt is meg otthon is, hogy mégis mi a francért jöttem Belgiumba. Miért nem mondjuk Olaszországba, ahol imádom az embereket, a nyelvet, a kaját (!!!). Ráadásul miért pont Belgiumba, amikor nem szeretem a sört se. A válasz egyszerű!

Nem tudom.

Nagyon sokáig a pályázati időszakban Svédország volt első helyen, ami ugyancsak nem volt indokolt, mert utálom a hideget. És az utolsó pillanatban, már nem is tudom, hogy miért, átírtam a listát és Belgiumot raktam első helyre. Voltam már kétszer vagy háromszor Brüsszelben, tetszett, olyan kis aranyosnak tűnt, meg azt hittem, hogy Belgium olyan békés ország. Azóta megtudtam, hogy vannak itt rendesen konfliktusok a flamand és a vallon rész között, esetleges kettészakadás, szóval itt se fenékig tejfel az élet. Összességében nézve egy hónapnyi Belgium után elmondhatom, hogy 

• tetszik, az idő is meglepően jó [ezen a helyiek is meg vannak lepődve, hogy március elején nem zuhog egész álló nap az eső, sőt ma például felhőtlen napsütés egész nap, 13-15 fok körül!]
• a sült krumpli isteni [ráadásul a menzán az olcsó menü mellett lehet kérni még egy adag krumplit ingyen!]
• a belgákkal annyira nem vagyok jóban, elég maguknak valóak, de azért nem ellenségesek [viszont a mocsok továbbra is zavar a konyhában, a vécéről nem is beszélve... totál hányinger... és mástól is hallottam ezt a belga lakótársakról, szóval nem csak én vagyok a szerencsés]
• a gofri is isteni, bár itt Leuvenben nem nagyon vannak gofriárusok... 
• és ott a sör.

Sose szerettem a sört, túl keserű, állandóan pisilnem kell tőle, és egyébként is büdös. De ha már itt vagyok, akkor csak kipróbálok néhányat az egy-két ezer fajtából, amivel Belgium büszkélkedik.

Az első nagy különbség az otthoni sörökhöz képest, hogy itt kicsik a sörök. Egy üveg 0,25 vagy 0,3 literes, szóval olyan, hogy korsó sör, mint otthon, az nemigen van. Ellenben ezek a kis drágák kétszer annyiba kerülnek, mint otthon a félliteresek. Vagy a literes korsók. Ez a Nyugat.

A másik, hogy ami nálunk húdeerős sör, az itt annyira gyenge, hogy nincs is. Még nem találkoztam sörrel, ami 4-5% alatti lenne, de inkább 7-9. Vagy erősebb. A gyümölcsösök szoktak esetleg kicsit gyengébbek lenni.

Egy hónap alatt 7 féle sört próbáltam ki, ami elég kevés, szóval bele kell húznom. Majd ha sikerül, akkor megpróbálok mindegyikről írni két szót, ha esetleg valaki valamikor Belgiumba téved. Bár nem biztos, hogy az én ízlésem megbízható így, hogy nem szeretem alapjáraton a sört. Mindenesetre elfogult nem vagyok. Az alkohol erősségében nem vagyok mindig biztos, mert netről nézem, és nem mindig ugyanazt mondja, szóval körülbelüli értékek. Főként a Belgian Beerz oldalról tájékozódom, ha nincs az adott sörből üvegem.

1. Stella Artois (~5,2%)

Első fontos tudnivaló: ha Leuvenben jársz, ne merd szidni a Stellát. Itt nagyon szeretik és gyermeküknek tartják, mivel itt van Leuvenben a Stella-főzde és hát ugye helyi. Én nem nagyon szeretem az ízét, olyan igazi büdös keserű sör, de az itt a legolcsóbb minden kocsmában, szóval a muszáj nagy úr.

2. Belle-Vue - Kriek Classique (~5,1%)

Igen, ez a lánysör. Otthon nagyon fújnak a "keménylegények" az ízesített sörökre, hogy hátnabazdmegaznemissör. Itt nem tudom, mi a társadalmi megítélése, mindenesetre Kriek mindenhol van, és általában a Stella után a második legolcsóbb. Finom, érezhetően sör, de az édes meggyes íz elnyomja, így még én is meg tudom inni. A képen szerintem egy kicsit túl rózsaszínes amúgy, ennél bordósabb a valóságban. Vagy csak mindig üvegből ittam és nem tűnt fel.

3. Belle-Vue - Extra Kriek (~4,2%)

Az előző ikertesója, még édesebb kivitelben. Ez már olyan édes, hogy szinte egyáltalán nincs sör íze. Nagyon minimálisan. Aki nem szereti a túl édes dolgokat, az hanyagolja, mert ez tényleg nagyon durván édes. Részemről nyami.

4. Lindemans Apple (~3,5%)

Ebben nem vagyok teljesen biztos, hogy pont ez a márka volt, mindenesetre kóstoltam egy almásat. Aki szereti az ízesítetteket [és kevésbé a normál sört], próbálja ki, mert nagyon finom. Mint a Krieknél, a gyümölcsös íz elveszi a keserű sörízt, szóval nyami ez is.

5. Delirium Red (8,5%)

Erről már volt szó régebben, ez az elefántos sör, ami úgy 8,5% -os, hogy fel se tűnik. Hasonló a Kriekhez, de nevesebb, ezért drágább. Szomorú. De finom!

6. Brugse Zot (6,0%)

Bruges söre, sokan ismerhetitek az In Bruges (Erőszakik) című filmből. Na ez finom sör! Ez volt az első sör, aminek sör íze van, nem ízesített, és még nekem is ízlik. És itt is lehet kapni Leuvenben, szóval csúcsszupi!

7. Chimay Blue (9,0%)

Ez a friss élmény, eme blogposzt írása közben ezt iszogattam. Elég sötét színe van, mint a képen is látszik, meg az íze is elég erős. Nem annyira keserű, mint a Stella, de azért nekem egy nagyon picit az, de tényleg nagyon picit. Ettől függetlenül nem volt kínszenvedés meginni és a 9%-ot is határozottan érzem így a végén, szóval ezzel csak óvatosan.

Remélhetőleg hamarosan bővül a lista további helyi és nem helyi ínyencségekkel!

Helyzetjelentés

Az utóbbi pár napban kicsit rámjárt a rúd. Tegnap kiesett a táskámból az ingyenkávés bögrém és letört a füle, de szerencsére csak az, így használható még. Állítólag kicserélik, ha nem az én hibámból tört el. Természetesen nem az én hibám volt, hanem a gravitációé. Ma lezongoráztam délelőtt a hírhedt itthoni lépcsőn [0%-os véralkoholszinttel], jó hangosat sikerült esni és még csúsztam is egy pár lépcsőfokot lefelé, ennek köszönhetően a jobb alkarom és a seggem csíkosan lilul. És fáj. De a laptopom, a könyvolvasóm és a telefonom is túlélte, szóval legalább.

Viszont túl vagyunk az egész leuveni utazás egyik legnagyobb megmérettetésén: a mosodán.

Mivel a házban nincs mosógép, ezért kénytelenek vagyunk mosodába menni, ami egyébként ahogy néztem, a legtöbb helyen nagyon otthonosra van kialakítva, még ingyen wifi is van [ez itt ritka egyébként], meg fotelek meg íróasztal, kinek mi. Biztosra mentünk és a feketékkel, farmerekkel és zoknikkal kezdtük, mert hát azzal csak nem lehet baj. És nem is lett! Igaz, a mosózsák, amibe a zoknikat raktam, kinyílt menet közben, szóval semmi értelme nem volt igazából, de legalább ezt is tudom. Még a szárítót is sikerült megszelídíteni, így összességében sikeres volt a hadjárat.

Pénteken túlestem a híres-neves rendőri ellenőrzésen, miután észrevettem, hogy 17-én itt hagytak egy papírt, hogy hívjam fel őket. A néni nem volt túl boldog, állítólag már ezerszer volt itt, de nem volt kinn a nevem a csengőmön, szóval nem tudta, hova csengessen. Végül megbeszéltünk egy randevút délelőttre, bejött, megnézte, hogy tényleg belakottnak tűnik a szobám [azért kicsit rendet raktam meg minden], kitöltött egy papírt és ennyi volt. Természetesen nekem majd még egyszer vissza kell caplatnom a városházára, csak azért, hogy leadjak egy papírt, amit ott adtak múltkor. Szinte unatkoznék, ha nem lennének ezek.

Szombaton elmentem Liège-be, ami Belgium vallon [francia] oldalán van - hollandul flamandul a város neve Luik, ami tökéletesen meg tud zavarni egy vasútállomáson, ha nem tudod -, itt találkoztam Brigivel, aki éppen Maastrichban van Erasmuson, szóval egy köpésre. Ismerve magamat, jó korán kimentem az állomásra, ami nem volt hülyeség, mivel a pályaudvar épületének átépítése miatt máshol van a jegypénztár, amit olyan 13 és 14 perc között találtam meg, miután elegem lett a mászkálásból és megkérdeztem a vécésnénit. Megkíséreltem az automatából venni, de mivel 10 alkalmas bérletet terveztem venni 50 euróért, és az automata csak érmét vagy bankkártyát fogad el, ezért keresnem kellett egy élő-lélegző eladót, aki elfogad papírpénzt. Ezután imádkoztam, hogy jó vonatra szálljak fel [Luik!], még a bérleten is kitöltöttem rendes lány módjára, hogy honnan hova megyek. Természetesen felesleges volt, mert nem volt ellenőrzés. Hazafelé se, de akkor már nem is írtam be. Liège nem túl szép város, elég ipari, a folyópart egyenesen ocsmány. Van viszont egy kis sziget benne, ami egy park igazából és az szép. A belvárosba beérve is azért már kicsit jobb lett a helyzet, a katedrális belül gyönyörű, kívül kevésbé. Ettünk gofrit, ami mennyei volt, a bruges-ivel ellentétben nem csokis szószt raktak rá, hanem a gofri volt lyukas és beleraktak csokirudakat, amik a forró gofriban felolvadtak és majdnem beájultam a gyönyörtől. Csodálatos volt. És bár nem vagyok annyira oda a francia nyelvért, mint mondjuk az olaszért, majdnem fülgazmusom volt tőle, a sok ronda holland flamand után. A gofrit is franciául kértem!

Ezek után visszajöttünk Leuvenbe, itt egy gyors városnézés és kaja után [a kajáldában magyar az egyik eladó ehh] vettünk sört, ittunk ingyenkávét, szóval összességében remek napot zártunk. Majd valamikor március végén pedig én megyek Maastrichba.

Mivel végre megjött az ösztöndíjam, tudtam repjegyet foglalni haza, így már biztosra tudom, hogy április 7-én hazamegyek egy kis otthoni kosztot enni, egészen április 18-ig. Utána a hosszú hétvégén még lehet, hogy belefér egy kirándulás valahova, Párizs vagy Amszterdam...

Egyik éjszaka pedig megint meglátogatott minket a Minden Kapucsengőt Végignyomkodó Köcsög [MKVK], mindezt hajnali 5 körül. Másnap írt is valaki a ház csoportjába, hogy ki ez a rohadék, akinek nincs jobb dolga éjszaka. Egyik éjjel valamelyik lakó volt, aki kizárta magát, máskor meg valamelyik lakónak a haverja, aki részegen ezt viccesnek tartja. Megint máskor meg nem tudni, random emberek.

Tudtomon kívül pedig konfettis fogkrémet vettem. Nem tudtam, hogy ilyen létezik.