Helyzetjelentés

Az utóbbi pár napban kicsit rámjárt a rúd. Tegnap kiesett a táskámból az ingyenkávés bögrém és letört a füle, de szerencsére csak az, így használható még. Állítólag kicserélik, ha nem az én hibámból tört el. Természetesen nem az én hibám volt, hanem a gravitációé. Ma lezongoráztam délelőtt a hírhedt itthoni lépcsőn [0%-os véralkoholszinttel], jó hangosat sikerült esni és még csúsztam is egy pár lépcsőfokot lefelé, ennek köszönhetően a jobb alkarom és a seggem csíkosan lilul. És fáj. De a laptopom, a könyvolvasóm és a telefonom is túlélte, szóval legalább.

Viszont túl vagyunk az egész leuveni utazás egyik legnagyobb megmérettetésén: a mosodán.

Mivel a házban nincs mosógép, ezért kénytelenek vagyunk mosodába menni, ami egyébként ahogy néztem, a legtöbb helyen nagyon otthonosra van kialakítva, még ingyen wifi is van [ez itt ritka egyébként], meg fotelek meg íróasztal, kinek mi. Biztosra mentünk és a feketékkel, farmerekkel és zoknikkal kezdtük, mert hát azzal csak nem lehet baj. És nem is lett! Igaz, a mosózsák, amibe a zoknikat raktam, kinyílt menet közben, szóval semmi értelme nem volt igazából, de legalább ezt is tudom. Még a szárítót is sikerült megszelídíteni, így összességében sikeres volt a hadjárat.

Pénteken túlestem a híres-neves rendőri ellenőrzésen, miután észrevettem, hogy 17-én itt hagytak egy papírt, hogy hívjam fel őket. A néni nem volt túl boldog, állítólag már ezerszer volt itt, de nem volt kinn a nevem a csengőmön, szóval nem tudta, hova csengessen. Végül megbeszéltünk egy randevút délelőttre, bejött, megnézte, hogy tényleg belakottnak tűnik a szobám [azért kicsit rendet raktam meg minden], kitöltött egy papírt és ennyi volt. Természetesen nekem majd még egyszer vissza kell caplatnom a városházára, csak azért, hogy leadjak egy papírt, amit ott adtak múltkor. Szinte unatkoznék, ha nem lennének ezek.

Szombaton elmentem Liège-be, ami Belgium vallon [francia] oldalán van - hollandul flamandul a város neve Luik, ami tökéletesen meg tud zavarni egy vasútállomáson, ha nem tudod -, itt találkoztam Brigivel, aki éppen Maastrichban van Erasmuson, szóval egy köpésre. Ismerve magamat, jó korán kimentem az állomásra, ami nem volt hülyeség, mivel a pályaudvar épületének átépítése miatt máshol van a jegypénztár, amit olyan 13 és 14 perc között találtam meg, miután elegem lett a mászkálásból és megkérdeztem a vécésnénit. Megkíséreltem az automatából venni, de mivel 10 alkalmas bérletet terveztem venni 50 euróért, és az automata csak érmét vagy bankkártyát fogad el, ezért keresnem kellett egy élő-lélegző eladót, aki elfogad papírpénzt. Ezután imádkoztam, hogy jó vonatra szálljak fel [Luik!], még a bérleten is kitöltöttem rendes lány módjára, hogy honnan hova megyek. Természetesen felesleges volt, mert nem volt ellenőrzés. Hazafelé se, de akkor már nem is írtam be. Liège nem túl szép város, elég ipari, a folyópart egyenesen ocsmány. Van viszont egy kis sziget benne, ami egy park igazából és az szép. A belvárosba beérve is azért már kicsit jobb lett a helyzet, a katedrális belül gyönyörű, kívül kevésbé. Ettünk gofrit, ami mennyei volt, a bruges-ivel ellentétben nem csokis szószt raktak rá, hanem a gofri volt lyukas és beleraktak csokirudakat, amik a forró gofriban felolvadtak és majdnem beájultam a gyönyörtől. Csodálatos volt. És bár nem vagyok annyira oda a francia nyelvért, mint mondjuk az olaszért, majdnem fülgazmusom volt tőle, a sok ronda holland flamand után. A gofrit is franciául kértem!

Ezek után visszajöttünk Leuvenbe, itt egy gyors városnézés és kaja után [a kajáldában magyar az egyik eladó ehh] vettünk sört, ittunk ingyenkávét, szóval összességében remek napot zártunk. Majd valamikor március végén pedig én megyek Maastrichba.

Mivel végre megjött az ösztöndíjam, tudtam repjegyet foglalni haza, így már biztosra tudom, hogy április 7-én hazamegyek egy kis otthoni kosztot enni, egészen április 18-ig. Utána a hosszú hétvégén még lehet, hogy belefér egy kirándulás valahova, Párizs vagy Amszterdam...

Egyik éjszaka pedig megint meglátogatott minket a Minden Kapucsengőt Végignyomkodó Köcsög [MKVK], mindezt hajnali 5 körül. Másnap írt is valaki a ház csoportjába, hogy ki ez a rohadék, akinek nincs jobb dolga éjszaka. Egyik éjjel valamelyik lakó volt, aki kizárta magát, máskor meg valamelyik lakónak a haverja, aki részegen ezt viccesnek tartja. Megint máskor meg nem tudni, random emberek.

Tudtomon kívül pedig konfettis fogkrémet vettem. Nem tudtam, hogy ilyen létezik.