Most nem tudom, hogy a jóval vagy a rosszal kezdjem. Legyen időrend és akkor a jóval.
Szóval tegnap végre sok-sok várakozás után megszületett az Erasmus-végeredmény ééééééééés megkaptam Leuvent! Igaz, hogy még majdnem egy év, mire megyek, de addig is van mit várni. Májusban pedig majd kiderül, mennyi ösztöndíjat kapok.
Szóval tegnap végre sok-sok várakozás után megszületett az Erasmus-végeredmény ééééééééés megkaptam Leuvent! Igaz, hogy még majdnem egy év, mire megyek, de addig is van mit várni. Májusban pedig majd kiderül, mennyi ösztöndíjat kapok.
Aztán ma délután voltam egy állásinterjúszerűségen [igazából csak ilyen beszélgetés volt, megkérdezték, hova járok meg mikor érnék rá] a Mammut moziban. Nagyon rápörögtem, hogy tök jó lenne bekerülni, mert a mozis melók királyak, pénztárba kerestek embereket, elég rugalmas munkaidő, szóval tök jó... lett volna. A témavezető mondta, hogy ma este hívja azokat, akit felvettek, és hát negyed 8 van és még nem csörgött a telefonom... Jó eséllyel már nem is fog. Szóval sajnos ez megint nem jött össze, kezd már nagyon felhúzni, hogy sehol nem kapok munkát. Naivan azt hittem, hogy ennyi nyelvtudással azért csak felvesznek valahova, de no lám, mégse. Attól tartok, diploma ide vagy oda, ugyanez lesz majd később is. És most főleg kéne egy kis plusz, mert Belgium nem lesz olcsó mulatság, akármennyi ösztöndíjat is kapok, és már így is a pofámról leszakad a bőr, amikor pénzt kell kérnem itthon. Bvááááá... Majd legfeljebb nyáron bevállalok valami teljes munkaidőset...
És ma délelőtt meghúztam a hátamat jógán. Vagyis nem is meghúztam, hanem úgy szúr a lapockáim között, mint amikor futás közben beszorul az oldaladba a levegő. De legalább megjutalmaztam magam egy finom ebéddel: nutellás-banános palacsinta csokiöntettel:
Már csak a finom vacsora éltet. Meg Leuven.
0 komment:
Megjegyzés küldése