Igazából csak fél 6 körül jutott eszembe, hogy mennyire szenvedtem múlt hét vasárnap az este 7-esen, de már mindegy volt. Indulás előtt negyed órával majdnem győzött a lustaság meg a jó-majd-elmegyek-máskor, de végül meggyőztem magam, hogy induljak útnak. Most nem volt teltház, de meleg az volt bőven. Már az elején éreztem, hogy problémák lesznek, fájt a gyomrom, mint a fene, majdnem ki is mentem már az elején, hogy ezt ma inkább hagyjuk. Végül úgy döntöttem, hogy maradok és kicsit lazábbra vettem a dolgot. Megcsináltam mindent, de nem erőltettem a 100%-ot, eltengődtem úgy 70% körül, és csak a nagyon gyomorra ártalmasokat hagytam ki, mint pl. a íjtartás, ahol konkrétan a gyomrodon kell egyensúlyozni. Sőt még ezt is megpróbáltam amúgy, de aztán nagyon nem volt kellemes érzés [már úgy értem azon kívül, hogy ki kell fordítanod magad a gravitáció ellen], szóval inkább azt nem. Viszont egyre jobban megy az íjállás, most már néha úgy beleállok, hogy nincs billegés meg minden bénázás. Persze ez nem mindennapi, de azért néha sikerül és ez már valami. Hasonló a fej-térd tartással, ha teljesen végig kitartani nem is, de már sikerül a homlokommal érinteni a térdemet. Ami belegondolva majdnem pont egy évvel ezelőtt, amikor a verseny volt, még nagyon messze volt, valahol félúton a térdem és a bokám között. Jiháá! Aztán még egy királyságot sikerült megcsinálnom, bár azt órán kívül: hídból össze tudok lépkedni a kezemmel meg a lábammal úgy, hogy összeérjenek! Kívülről sajnos - mint a legtöbb gyakorlatot - nem látom, de jó eséllyel úgy nézek ki, mint egy hurok. És annnnnnyira iszonyúan jólesik, hogy hihetetlen. Imádom a hátrahajlásokat. Aztán óra után még maradtam egy kicsit nyújtani, és mivel olyan régen csináltam már - pláne, hogy haladón is ezer éve voltam -, csináltam egy teljes íjat [ami a képen van, csak mindkét kézzel]. Persze a teljes-teljeset még nem tudom megcsinálni, de majd idővel sikerülni fog beakasztani a lábamat az állam alá is :P Szóval a szenvedés mellett eléggé pozitív most a hangulat, így lehet, hogy nem fogom száműzni a vasárnap esti 7-est a látogatott óráim sorából.
2013. március 3., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


0 komment:
Megjegyzés küldése