Nincs mit írnom, pörög a mókuskerék, suli, kaja, alvás, buli, különféle sorrendben és kombinációban. Egyre több ember, az ingyen kávés helyen mindig van valaki ismerős, aki aztán bemutat még öt embernek, és pár napon belül igazából ismersz mindenkit. Ráadásul tele van a hely olaszokkal, akik összevissza pirongatnak olyanokkal, hogy jobban beszélek olaszul, mint ők, meg ilyesmi. A spanyolokat is nagyon bírom, annyira közvetlenek, egy találkozás után már úgy viselkednek, mintha évek óta világi pajtik lennétek. Bár aztán valaki nem bírja ezt a stílust. Például a belgák tényleg a híreknek megfelelően távolságtartóak. De állítólag ha elég kitartó az ember, ki lehet belőlük hozni a barátkozós oldalt.
Mivel lusta vagyok bármit ennél részletesebben leírni, íme néhány pillanatkép.
Reakcióm, amikor közeledik a partifotós
Amikor a boltban a kasszás nem hajlandó angolul beszélni, pedig már háromszor visszakérdeztem üres tekintettel, hogy 'sorry, English?' (azóta se tudom, hogy személyit kért-e a bor miatt, vagy törzsvásárlókártyát)
Amikor megdicsérik az olaszomat
Amikor a reggeli gyönyörű idő szerint öltözöl, de óra után tornádó vár kinn
Aranyos ez a sültkrumplis srác, de süthetné gyorsabban
Harmadik napja nem jutok melegételhez
Végre megjött az ösztöndíjam
Amikor valaki megint végigcsöngeti a házban az összes kapucsengőt az éjszaka közepén
Buli utáni reggel
0 komment:
Megjegyzés küldése