30 napos kihívás - 6. nap

Igen, reggeli órára menni határozottan jobb.

Már csak azért is, mert így felkelek időben, lenyomom az órát, és még mindig előttem az egész nap. Ezzel szemben mondjuk tegnap döglődtem 3-ig, aztán folytattam ugyanezt 6-tól... Szóval amikor tudok, reggel fogok menni. Csak hát olyan jó néha visszaaludni még meg még meg még egy kicsit...

Reggel 10-re mentem, most kevesebb volt a bénázás [de lemaradtak Linda kommentjei is az arcráncokról, ezt nagyon sajnáltam, szívügyem a dolog :P], megint viszonylag gyorsan eltelt a másfél óra, leszámítva egy-két kevésbé kedvelt gyakorlatot... Akkor bezzeg nem telik az idő.

Ami feltűnt, hogy mostanában hihetetlenül lassan telik az idő. Még csak a 6. napnál tartok a 30-ból, de már sokkal többnek tűnik. Valószínűleg az játszik közre, hogy ezen kívül nem csinálok konkrétan semmit. Lehet, hogy be kéne iktatni egy kis tételtanulást. De ráérünk még ezzel úgyis...

Pár napja olvastam Karinthy Tanár úr kérem!-jét [igen, mostanában nagyon megy Karinthy], és a Lógok a szeren utolsó bekezdése kísértetiesen emlékeztet egy-két jógaórámra... :)

Lógok a szeren.
Utóvégre, ha meggondoljuk, tulajdonképpen micsoda marhaság az egész - ez az egész intézmény, melyben minden arra megy ki, hogy az emberi testrészek közül lehetőleg egy se maradjon azon a helyen, ahová az Isten teremtette, hanem lehetőleg olyan helyzetet foglaljon el, amelyre az illető testrész soha életében nem számított. Két lábam a levegőben kalimpál, térdem kifordul, csuklóm becsuklik, hajam a szemembe lóg, a vér a fejembe tolul - a padló felszalad a plafonra és tótágast állanak a falak. S ehhez az undorító és lehetetlen állapothoz, míg kilógó nyelvvel keresem az egyensúlyt s próbálom áthúzni hasamat a vékony vasrúd mögött, teljes bizonytalanságban afölött, vajon a föld vagy a csillagos ég felé közeledem-e - ehhez az állapothoz valaki, egy vad külsejű férfi állandóan bömböl valamit felém - "homoríts!" "homoríts!" ezt bömböli, s az én vérbeborult értelmem távolról sejti csak, mit ért ez alatt a szó alatt - valamit ki kell feszíteni, igen, valamit behajtani, és valamit kiegyenesíteni - de hogy mi legyen az, láb, derék, csípő, s ha ezt már tudom: vajon melyik irányban keresendő az illető testrész: - minderre, ugye nem kívánhatjátok, hogy válaszoljak ilyen állapotban. Rúgok egyet, előre vagy hátra, mindegy - kinyitom a szájamat, a szemem becsukom - undorral és kétségbeesve eleresztem kezemmel a szert, és hátam nagyot nyekken a vastag szőnyegen. Hála istennek - nevethettek már. Az ördög vigye az egész tornaünnepélyt, a benevezést, az első díjat - majom lesz, aki megnyeri.

Különösen az a rész tetszik, amikor a tanár bömböl, hogy "homoríts!"... :D

6/30 :)

Namaste