A szép nagy kerek 100. órám rosszabb volt, mint a szép nagy kerek első.
Reggel 10-re mentem Lindához. Azt hittem, ott maradok. Végig úgy éreztem, hogy leszakad a medencém, jó sokat végigüldögéltem, például két teljes sorozat trikanasanat, aztán vártam, hogy na majd a savasana jó lesz, aha, se. Szóval utána inkább csak a gyakorlatokat csináltam, a pihenőket meg blicceltem. Nyugtat a tény, hogy az állóspárgám se volt rossz [bár nem tudom, nyújtva volt-e :D], a lábujjhegytartás is szép volt, meg Linda megnyomkodott kicsit a homlok-lábujjnál, és teljesen határozottan, 100%-osan összeértek :) Vittem sütit is, elég rondák lettek, de egyedül, önállóan sütöttem őket! Meg finomak, szóval kit érdekel, hogy néznek ki. Egyébként is rondák.
Na a hazaút az egy másik, önmagában is elég kihívás volt... Eszméletlenül rosszul voltam, imádkoztam magamban, hogy csak érjek haza, mielőtt kidobnám a taccsot és/vagy elájulnék. Végül ez sikerült, nem tudom, hogy, de amikor hazaértem és belenéztem a tükörbe, falfehér voltam, szóval a látvány sem volt túl biztató. Első dolgom volt bevenni egy jó kis Cataflamot [nagyon nem vagyok gyógyszerpárti, inkább lefekszem és kialszom, ha beteg vagyok, de ez az, ami már maga a teljes elviselhetetlenség, pedig elég magas a fájdalomküszöböm], szóval bevettem, lefeküdtem ilyen félig félteknős, félig nyúlpózba és mozdulatlanul vártam a csodát. Szép lassan, ráérősen jött, de mondjuk Cataflamban még nem csalódtam ilyen téren.
Most bizony nagy erőfeszítés kell majd, hogy visszamenjek... Lehet, hogy okosabb lett volna ma kihagyni és később pótolni, de mindegy. Ha holnap nem haldoklom, akkor bevonszolom magam. Vagy nem.
8/30 [bár ez a mai lehet, hogy nem ér...]
Namaste
2 komment:
A süti finom volt, még jó, hogy eljöttél!!!:):)
ja, már ezért megérte :)
Megjegyzés küldése