Téli punnyadás és a Nagy Terv

Beütött a szokásos februári hiszti. Amikor már nagyon régóta állandóan hideg van, sötét van reggel is, este is. Plusz kontrasztként fájdítja a szívemet, hogy szombaton már hét fok volt és napsütés, és most megint visszajött ez a pocsék idő. Igazán lehetne már nyár. De legalább tavasz. Annyira nem történik semmi, hogy az már hihetetlen. Telnek a percek, órák, napok, hetek, már majdnem két hónap az évből, és semmi. Minden perc, óra, nap, hét, hónap ugyanolyan, mint az előző. Most is az egész hétvégét végigpunnyadtam, nem mozdultam ki sehova, pedig lett volna program, túl sok is, de az egyre, ami végül meg lett tartva, nem mentem el, mert sikerült benyalnom egy kis náthát is, és nem mertem bekockáztatni, hogy utána megint egy hónapig beteg legyek. A legrosszabb, hogy végig szemezgettem a könyvekkel és a házikkal, hogy na, leülök és csinálok valami hasznosat, de nem... annyira futotta, hogy benyomjam a Californication következő, majd következő, majd következő részét... Aztán sajnos elfogytak a részek. [jut eszembe ma jött ki az új rész!]

Szóval ez a jellemző tendencia most. Ez tipikus ilyen téli nyavalya, amiben az az egyetlen jó, hogy mivel vágysz a nyárra, elkezdesz ezer dolgot tervezni, hogy hú ha itt lesz a nyár és vége a vizsgáknak, akkor mi mindent fogsz majd csinálni [más kérdés, hogy végül mennyit fogsz tényleg megcsinálni mindebből...]. Jelenleg ezek a tervek: levizsgázni minél hamarabb mindenből, megcsinálni megint a 30 napos kihívást május-június környékén, július elején VOLT [már megvan a bérlet, szóval ez meg fog valósulni mindenképp és már csak 134 nap ááá], és még lehet, hogy Soundra is elnézek július közepén. És most megfogalmazódott bennem még egy terv, ami minden tekintetben csodálatos élmény lenne, mert két kedvenc dolgot foglalna magába: utazás és jóga. Legszívesebben már most nekilátnék, de hát ugye az egyetem meg minden... Szóval a terv röviden: körbebikramozni Európát. Fogni magam, venni egy InterRail korlátlan havi bérletet és körbejárni Európa Bikram stúdióit, jógázni olaszul, franciául, németül, hollandul, lengyelül és még más nyelveken [nohát, jut eszembe, ez még egy általam imádott dolgot foglalna bele a programba!], közben végigsétálni egy-egy városon, éjszakázni vonaton vagy valami olcsó diákszállóban, esetleg valaki kanapéján CouchSurfingen keresztül, majd menni is tovább a következő helyre. Imádnám minden percét az egésznek, a gyilkoló fáradtsággal együtt. És utána hazajönnék és akkor teljes joggal mondhatnám, hogy igen, ebben a hónapban történt valami, és egyik perc se volt olyan, mint a másik.

Mert mikor csinálnék ilyeneket, ha nem most...?