Miután a szerdai apokaliptikus óra óta igazából mást se csináltam, mint aludtam megállás nélkül, vagy alternatívaként punnyadtam két alvás között, ma rászóltam magamra és bementem az este 8-asra Andyhez.
Péntek este nagyon vicces élmény bemenni jógázni. Odafelé menet fél 8 körül a város kezd feléledni, mindenki egy üveg valamivel a kezében megy valamerre, majd amikor 10-kor megyek haza, akkor meg már sok a vidám ember, aki egyik kocsmából tart a másikba, esetleg valami szórakozóhelyre. Ezzel ellentétben mi meg jógázni megyünk. Andyvel már az elején jót röhögtünk magunkon, hogy hát igen, a jelenlevőknek nincs jobb dolguk péntek este, mint bemenni izzadni egy jót. Aztán befutott Viki is, egymás mellett nyomtuk végig az órát, az elején meg pár perc erejéig jót röhögve szánakoztunk saját magunkon, hogy péntek este 8-kor itt vagyunk... de az óra eszméletlen király volt, szóval mindenképpen megérte. Tudtam én, hogy egy Andy-óra kell nekem a visszatéréshez! Emlékezvén a szerdai esetre, ma jó korán ettem, talán túl korán is, már odafelé kezdtem megéhezni... De szerencsére nem volt gond, a kijelző néha egészen 42 fokot mutatott, de mégse éreztem melegnek, olyan pont kellemes volt. Úgy tűnik, átálltam valami trópusi üzemmódra. Az utóbbi két napban az idő is egészen tavaszias lett, már amennyit láttam belőle két alvás között, de mindenképpen jobb kedvre derített. Szóval végre jó a hangulat, már az is kevésbé depresszív, hogy hétfőn suli van [ellentétben minden más egyetemmel].
Már csak a pénteki forgalmin kéne túllenni, pozitív eredménnyel, és akkor befejezném a rinyálást...
[vagy nem.]
0 komment:
Megjegyzés küldése