Van az a nagyon idegesítő jelenség, amikor csinálsz valami hatalmas hülyeséget, és függetlenül attól, hogy mennyi jelentősége van, órákig, napokig, hetekig [hónapokig, évekig?] újra és újra végiggondolod és emészted magad, hogy hogy lehettél ekkora barom és legszívesebben kölcsönkérnéd Hermione időnyerőjét, hogy visszamenj az időben és hátulról fejbecsapd magad egy péklapáttal és a saját képedbe üvölts. Tipikus az az eset, amikor szó szerint nem tudsz tükörbe nézni, mert eszedbe jut saját magadról az a hülyeség. Ilyenkor például nagyon nehéz ott állni 90 percen át a tükörrel szemben és jógázni, főleg, hogy a tükörképeddel saját magadnak kéne segítened, ehelyett a tükörképed olyan megvetően néz rád, hogy elásnád magad valahova nagyon mélyre.
Valószínűleg ez lett volna a mai órán is a helyzet. Igazából nem is terveztem be, de anyunak vettem szülinapjára ajándékbérletet, és most ráért, szóval bementünk a 9-esre Orsihoz. A gond ott kezdődött, hogy én szerintem úgy augusztus vagy szeptember óta nem voltam délelőtti órán. Ugye ilyenkor egy könnyű reggelivel jól elvagyok általában, most viszont... Hát majdnem jött Vuk. Kb. végigültem/feküdtem az órát, még anyu is jobban bírta első alkalmasként :D De tényleg majdnem kimentem. A meleggel nem volt baj, éreztem, hogy meleg van, de nem éreztem melegnek ma se, pedig majdnem végig 41 fokot mutatott a cucc. De ez a reggeli meggyötört rendesen... Olyannyira, hogy meg is feledkeztem az aktuális hülyeségemről és csak imádkoztam, hogy legyen már vége ennek a kínnak. Ilyenkor ezeket a kínokat valamilyen karmaszerű fordulatnak tulajdonítom és az cseng a fülemben, hogy "megérdemled, te ostoba". Egészen olyan volt, mint egy nagyon intenzív másnaposság, ami velem ritkán fordul elő, mert fáradtságon kívül általában semmi bajom, de ha mégis, akkor nagyon kegyetlenül világvége hangulat.
Viszont hogy ezek után mikor lesz újra erőm bevonszolni magamat, tényleg nem tudom. Lehet, hogy becélzok egy Andy-órát, az ő nyomjadtoljadhabeleishalsz stílusa ilyenkor nagyon sok erőt tud adni. Most vasárnapig mindennap lesz órája, szóval kifogásom sincs. És hétfőn kezdődik a szemeszter...
2 komment:
akkor jól láttam, hogy te vagy az az öltözőben :)
egyébként nem ismerjük egymást, szia, dorka vagyok :) és már egy ideje olvasom a blogod, még a 30 napos kihívás kapcsán találtam rá, és egy akkori bejegyzésben volt rólad egy kép az új rövid hajaddal. bár nem túl jó az arcmemóriám, de úgy tűnik, a te esetedben mégis, mert ma hajszárítás közben megpillantottalak, és tudtam, hogy valahonnan ismerős vagy, és akkor beugrott, hogy honnan. és már akkor gondoltam is, hogy ha írsz a mai órádról postot, akkor az tényleg te voltál :)
no hát ennyi, örülök, hogy találkoztunk, még ha igazából nem is :)
legközelebb nyugodtan böködj meg, a névmemóriám pocsék, de arcokra emlékszem általában ;D
Megjegyzés küldése