[Eddigi] csúcspont

Úgy a hét közepétől azt terveztem, hogy ez a vasárnap délután-este duplázás lesz, hogy legyen ez biztos-ami-biztos plusz alkalmam, ha valamiért nem tudnék bemenni valamikor. Az 5-ösön Linda volt, akinél ezer éve voltam, pont a kihívás legelején, amikor visszatértem és nagyon rosszul lettem [és amikor még nem tudtam, hogy kihívást fogok csinálni], azóta nem nagyon tartott órát, mert olyan fontos események voltak a háznál, mint esküvő meg nászút... Na de most visszatért és ma olyan katonás vasszigor órát tartott, hogy 100% koncentráció egész órán... És hát eszméletlenül király óra volt. Eleve nagyon jó kedvem volt, mert jól sikerült a tegnap este, összefutottam emberekkel teljesen véletlenszerűen és annyit nevettem, hogy ahogy hajnalban sétáltam már haza, észrevettem, hogy konkrétan fáj az arcom. Mosolyizomláz. Na de visszatérve az órára. Már a légzőgyakorlat is annyira jó volt, mert valaki a belégzésnél ilyen nagyon fura hangot adott, de kicsit meditálós hatása volt, és esküszöm nagyon jó volt hallgatni, teljesen lenyugtatott. Szóval köszönöm, bárki is volt! Aztán elég intenzív óra volt, jó értelemben, még a fej-térdnél is sikerült végre a térdemre hajtani a homlokomat, nem a sípcsontomra [amúgy valaki szólhatott volna, hogy ilyenkor az orromba folyik az izzadság, majdnem megfulladtam], és bár nem tökéletes még, de alakul. Egy ideje megvan már a másik oldalra is az állóspárgám, és már mindkét oldalra egyre tovább sikerül kitartani, bár még most is megesik viszonylag gyakran, hogy eldőlök, mint egy zsák krumpli. De egyre kecsesebb zsák krumpli. Szóval minden 100%-on ment, teljesen lelkes voltam, hogy na ebből simán lesz dupla, főleg, hogy Andy tartja az estit, amikor is teljes hangulatváltás, függöny le, bejött néhány emlék, amiről nem gondoltam, hogy így be fog törni, de nagyon erősen betört, és körülbelül négy gyakorlatot végigbőgtem [még jó, hogy a legtöbb fejjel lefelé van valamilyen formában, és annyira nem tűnik fel... meg hát ugye egyébként se nagyon tűnik fel, mert mindenkinek KO feje van], szóval az úgy eléggé váratlan volt a jókedv után. Amúgy a gyakorlatok ugyanúgy nagyon jól mentek közben, fáradt se voltam annyira, még a kevés alvás után se, szóval szünetben filóztam nagyon, hogy bevállaljam-e a duplát. Végül nem kockáztattam meg a dolgot, majd a héten valamikor beiktatom. Vagy ahogy jön. De jó volt ez ma nagyon. Nagyon-nagyon.

19/30