Tévhitek a jógáról

Nyilván mindenkinek mindenről van valami alapelképzelése. Nekem is volt néhány a jógáról, hasonlóak, mint a legtöbb embernek van: lótuszülésben lebegő fura figurák, akik közben monoton hangon hümmögnek, majd néha a nyakukba dobják a lábukat. Íme néhány elképzelés, amivel gyakran találkoztam barátok, ismerősök, idegenek szájából.

1. Nem, a jóga nem egy helyben ülést és hümmögést jelent.
   
   

   

   
   Bevallom, én is úgy mentem be az első órámra, hogy hát ez tuti nem lesz durva gyakorlatok szempontjából, maximum a hőség csinál ki. Nos, tévedtem. Öt évvel azután, hogy abbahagytam a táncot, eléggé gyenge izomzattal érkeztem, és amit ott csináltak velem [jobban mondva, csináltam magammal], hihetetlenül kicsinált. Égett mindenem - és nem csak a melegtől. Másnap olyan izomlázra ébredtem, hogy mozdulni nem bírtam, és azóta is csodálattal tekintek vissza arra a jelenetre, amikor másnap visszamentem, pedig első óra után úgy jöttem ki, hogy na én ide soha többé nem jövök vissza, nincs az a pénz. Számszerű adatokra levetítve akkor láttam a jóga hatását, amikor Linda méréseket csinált a szakdolgozatához, és készült óra közben pulzusdiagram. A maximum pulzusom 211 volt. Erre nemigen lehet azt mondani, hogy semmittevős mozgásforma.
   
   
   
2. Nem, nem csak nők jógáznak.
   
   
   
   
   a) Igen, több nő jár jógázni, de ez nem azt jelenti, hogy ez csak nőknek van. Nagyon sok gyakorlat van, ami inkább pasiknak megy, főleg a haladó sorozatban, de átlagban az erőgyakorlatoknál jobban teljesítenek, mint a nyújtósoknál. Ez ugye annyira nem meglepő. Nálunk is szerintem egyre nő a férfiak száma, van olyan óra, hogy körülbelül fele-fele arányban vagyunk, és nem ritka, hogy az első sorban is szép számmal vannak.
   
   b) Nem, nem melegek. Lehet, hogy van köztük néhány, de az a kijelentés, hogy a jógás pasik melegek, egyáltalán nem állja meg a helyét. És ezt üzenném minden barátnak, akinek a barátnője jógázik és igyekszik elrángatni, hogy próbálja ki. Ráadásul engem személy szerint jobban lenyűgöz egy tökéletesen megtartott kézenállás, mint a súlyzókkal zsonglőrködés. De persze ez már az ízlések és pofonok kategória.
   
3. Nem, nem(csak) a hajlékony emberek lesznek a jógások, hanem a jógás emberek lesznek hajlékonyak.
   
   

   

   
   Az egyik legostobább kifogás, amit hallottam a jóga ellen mind fiúktól, mind lányoktól: "én túl merev vagyok ehhez" és társai. Azért elég meredek lenne, ha ezen az elven állnánk mindenhez. Én nem kezdek el angolul tanulni, mert nem tudok angolul. Én nem megyek fürdeni, mert koszos vagyok. Én nem fogok vacsorázni, mert éhes vagyok. Remélem, érzékelhető, hogy mit akarok mondani. Nem úgy kell elképzelni ezt, hogy odamész, és az a belépési feltétel, hogy kivágsz egy spárgát vagy lemész állásból hídba. Egyáltalán nem nyújtós gyakorlatokból áll az egész. Vannak nyújtósok, vannak erőgyakorlatok, vannak egyensúlyfejlesztőek, de igazából a legtöbb ezeknek a kombinációja. Nyilván van, aki már úgy jön, hogy jobban hajlik, ilyen voltam én is. A nyújtós gyakorlatok kevesebb gondot okoztak, ellenben ahol nyers erő kellett vagy egyensúlymegtartás, ott még most is bajban vagyok. Az állóspárgánál is már nagyon régen nem a spárgával van baj, hanem azzal, hogy megtartsam az egyensúlyomat, és mellesleg eközben kitoljam a lábam felfelé. Az egyensúlyommal még most is, két és fél év gyakorlás után is vannak problémák, az erőgyakorlatokból is van olyan, amelyik megragadt nekem közel kezdőszinten. Az általam sokat emlegetett fej-térd tartás éppen olyan, amihez sok erő és nagyon jó egyensúlyérzék kell. Én még ma is kiesem belőle, más meg pár hónap után már tökéletesen megcsinálja. De ahogy nekem is egyre jobban megy a fej-térd, úgy más egyre hajlékonyabb lesz, és a nyújtósokat is egyre jobban fogja csinálni
   
   
   
4. Nem, nem úgy fogsz kijönni az első jógaóráról, hogy elérted a nirvanát.
   
   

   

   
   

   De még a másodikról sem. Sőt a tizenötödikről se biztos. Emberfüggő, hogy kinek mennyi idő kell ahhoz, hogy effektíve élvezze magát az órát, ne csak utána a hatását. Nekem beletelt néhány hónapba, amíg nem jótékony kínként éltem meg a kilencven percet. És azt hiszem, itt a blogon egyértelműen kitűnik, hogy nincs két egyforma óra, akár naptól napra tud változni, hogy milyen egy óra. Ami tovább is visz minket a következő pontra.
   
   
   
5. Nem, nem unalmas mindig ugyanazt a 26 gyakorlatot csinálni.
   
   
   

   

   
   

   Bejössz az első órádra. Minden gyakorlat új, azt se tudod, mit kell csinálni. Sőt a legtöbbet meg se tudod csinálni ránézésre se. Bejössz a második órádra, már úgy derengenek a dolgok, de még mindig nagyon kezdetleges minden. Bejössz a tizedik órádra, már néhány helyen tudod a gyakorlatok sorrendjét is. Bejössz az ötvenkilencedik órádra, már tudod fejből a sorozatot, már a magyar és a szanszkrit nevüket, és már egész sok gyakorlat tök jól megy, de az oktató még mindig mondja, hogy lejjebb a csípő, fül mellett a kar, magasabbra a láb. És amikor a százhetvenharmadik órádon jössz rá, hogy két éven keresztül rosszul csináltál egy gyakorlatot, pedig úgy tűnt, hogy tök profi... na akkor rájössz, hogy messze vagy még attól, hogy ne történjen új az órán. Személy szerint én tegnap jöttem rá [asszem a százkilencvenhetedik órámon], hogy mi a francért nem ment eddig a kétlábas sáskaállás. És nem tudok olyan gyakorlatot mondani, amelyiknél rögtön tudtam, hogy kell megcsinálni. Aztán a másik oldala ennek, amikor ésszel tudod, mit kell csinálni, de testtel még nem vagy képes rá. Gyakran nem azért nem úgy csináltam, ahogy kellett, mert nem tudtam, hogy úgy kell, hanem mert egyszerűen fizikailag képtelen voltam rá. És amikor végre meg tudtam csinálni és továbbmentem egy lépéssel, akkor megint fel kellett készülni egy következő lépésre. Szóval két és fél év után még bőven van tennivalóm. És akkor még nem is volt szó a haladó gyakorlatairól...
   
   
   
6. Nem, nem csak tökéletes testű emberek járnak jógázni.
   
   
   

   

   
   

   Ez kicsit hasonlít az "én túl merev vagyok" kifogáshoz: "nem vagyok formában és ott látszani fog". Első dolog: azt veszel fel, amit akarsz. Rövid, hosszú, vékony, vastag, márkás, márkátlan, teljesen mindegy. Ami neked kényelmes. Második dolog: bár hatalmas közhely, de hé, senki se tökéletes. És ez az egyik dolog, amit nagyon szeretek ott: mindenkinek nyitott. Embertípusok teljes kavalkádját láttam, amióta járok, minden formában és méretben. Idős, fiatal, vékony, duci... és? Az óra mindenkinek durva, mindenki küzd, mindenkiről folyik az izzadság, mindenkinek vörös a feje. És hidd el, magadat lesz a legnehezebb elfogadni úgyis.
   
   
   
7.  Nem, nem a Káma Szútra pózait gyakoroljuk...
   
   
   

   

   
   

   ...bár biztos nem véletlen, hogy a kettő ugyanabban a kultúrában gyökerezik :)
   
   

   
   
8. Nem, nem biztos, hogy a jógában találod meg "az igazit".
   Mint ahogy nekem nem valamilyen labdajáték lett a hobbim és az életem egyik állandó eleme, így neked nem biztos, hogy a jóga lesz az. Pláne a Bikram. Ha valaki nem bírja elviselni a meleget, annak nyilván nem fog a szívéhez nőni [bár egy kis gyakorlással lehet, hogy jobban fogja bírni a kinti 35-40 fokokat, amik voltak a héten], és inkább hegyet mászni megy. De mielőtt elkönyvelnéd nem neked valónak, azért próbáld ki előbb. Aztán óra után megbeszélhetjük, hogy mennyire nem volt megerőltető és durva... persze csak miután teljesen magadhoz tértél :)