Gyorsjelentés

 

Miután pár napja úgy megfájdult mindenem, eléggé elszontyolodtam. A bejegyzés utáni nap az állógyakorlatok felét kihagytam, annyira villogott a fejemben a piros figyelmeztető főleg a csípős gyakorlatoknál, de - sokak meglepetésére - még a hátrahajlást se vállaltam be. Elindultam lefelé az első sorozatban és éreztem, hogy valami nagyon-nagyon nem jó, szóval vissza is jöttem és a második sorozatot kihagytam teljesen. Hogy jó is legyen a rosszban, azok a gyakorlatok, amikhez nem kell csípő-derék, azok nagyon jól mentek, jobban, mint általában. Főleg a hasonfekvősök. Olyan kétlábas sáskát toltam, hogy csuhajja. Aztán másnap már enyhült a fájdalom is, kicsit bátrabban csinálgattam, de azért óvatosan. Tegnap már jól ment megint, ma pedig... Hát váratlan dolog történt. Bementem kivételesen délután a fél 4-esre, mert végre lehűlt egy kicsit a levegő és tudtam aludni reggel 8 után is [bár így is megszokásból felébredtem...]. Közben viharossá vált az idő kinn, elúszott az esti programom, és nem is voltam fáradt se, szóval elkezdte a hang a fejemben suttogni, hogy duplaaaa... Mi több, ez a második óra lett volna a 200. órám, de ugye sütim nem volt, mert holnapra terveztem. Végül a közönség szavazatával megkaptam a lehetőséget, hogy elég, ha holnap hozok sütit, és bejöhetek duplázni [utólag is köszönöm a nagylelkűséget, srácok, igazán nemes szellemre vall :P]. Szóval körülbelül egy évre rá, hogy majd kinyiffantam életem első [és a tegnapi napig utolsó] dupláján, benn találtam magam a fél 6-os órán. És annyira gyorsan eltelt, hogy az valami hihetetlen, nem éreztem többnek fél óránál. Minden jól ment, sikerült kitartani a fej-térdet, a "későbbi" állóspárgába sikerült úgy beleállni, hogy nem is inogtam [vicces, mert már jobban megy, mint a másik, ami előbb megvolt], szóval kicsattanós volt végig. És a második után se voltam fáradt, ezért bementem a következ... najó nem, azt azért mégse. De kaptam kölcsön egy menő Real Men Do Yoga pulcsit, hogy ne fagyjak meg hazafelé, mert 3-kor, amikor elindultam itthonról rövidnadrágban meg topban, még 25 fok volt... hazafelé meg 17. De eszméletlen jól érzem most magam. Még a végén sajnálni fogom, hogy vége a kihívásnak. Bár úgy, hogy a VOLT miatt nem tudok majd menni, talán túlélem valahogy :)