Kihívás 3

Igen-igen, belevágtam egy újabb kihívásba. Igazából nem is akartam, novemberben nem is szoktam, az előző kettő májusi volt, egyébként is csomót kihagytam meg minden. Aztán belesodródtam. Hivatalosan pénteken kezdődött, de már kedd óta járok mindennap [ma volt a 8/30, hivatalosan 5/30].

Őszintén szólva nem találtam elég kifogást. Az órarendem megengedi [najó, hétfőn muszáj egy órát beáldoznom miatta, de egyébként se nagyon járnék be, szóval belefér], a stúdió közel van, ráadásul még mosnak is ránk a kihívás alatt, szóval tulajdonképpen egy váltóbugyival kell besasszéznom a max. 10 percre lévő stúdióba, lenyomni a 90 percet, lezuhanyozni [törölköző is jár], és még ha extrán sokat lődörgök benn, akkor is megjárom 2 és fél óra alatt az egészet. Mellette bőven tudok tudnék tanulni, ha rá tudnám venni magam, szóval gyakorlati kifogásom nemigen volt. Mivel októberben havi bérletet vettem, elkezdtem rendesen járni, visszaszokni, nem szenvedni, közben mindenki mondta, hogy na gyerünk csináljad, és végül elkezdtem. Még azelőtt, hogy eldöntöttem volna, hogy elkezdem.

Különösebb célok nélkül kezdtem neki, inkább elképzeléseim vannak, hogy mi lesz. Az előző két kihívással ellentétben valószínűleg sokkal jobban földhöz fog vágni érzelmileg, mint fizikailag - egy ilyen év után biztosan. Ezzel együtt remélem, hogy kicsit visszarángat térben és időben, hogy el tudom engedni Leuvent anélkül, hogy keserű legyen, és meg tudom tartani anélkül, hogy állandóan vissza akarjak menni. Mert a post-Erasmus depresszió tényleg nem vicc, srácok, aki menni akar, hát mondanám, hogy készüljön fel, de igazából inkább élvezze ki, amíg kinn van. Csak tudja előre, hogy mi jön utána. Már kezdek kijönni belőle időszakosan, de néha van egy-két nap, amikor mélyzuhanás és mintha elölről kezdeném az egészet. Pedig már majdnem annyi ideje vagyok itthon, mint amennyit kinn voltam [ha nem számítjuk Barcelonát utána]. Ilyen ez.

Szóval itt tartok, hivatalosan 5, nem hivatalosan 8 napnál, vészesen közeleg a vizsgaidőszak, készülőben a szakdoga. Talán a mindennapos fix jóga mellett kicsit kevesebb időt fogok elpocsékolni, bár ez egyelőre nem jött be, mert holnapi zh-ra tanulás helyett ezt írom, de majd... idővel megjön az eszem nekem is. Ebben az esetben legkésőbb olyan éjfél körül, amikor rájövök, hogy mennyire szarul állok a 60 tétellel.

A múltkori kihívással ellentétben most nem olyan napról napra leírást tervezek, mert előre tudom, hogy nem lesz hozzá türelmem és annyi lenne az eredmény, hogy "ma utálok mindent és mindenkit" vagy "szááárnyalokkk" vagy "ki beszélt rá erre a hülyeségre...?", szóval inkább napi ászana lesz, szépen végighaladva sorban a gyakorlatokon. Főleg azért, mert nagyon sok gyakorlatot a nulláról kezdtem újraépíteni, miután 3 évig rosszul csináltam. Aztán valószínűleg most még 3 évig valahol rosszul fogom, de fő az optimizmus.

És csak hogy hű legyek magamhoz, holnapra halasztom a kezdést, mert most tanulnom kell :P