Az ésszel jógázás művészete

Mostanában páran lelassultak így a 30 nap felénél, ki sérülés, ki fáradtság, ki mindkettő miatt. Ez velem is így van most, a múltkori minden simán menős óra után beálltak az izmaim, főleg a comb meg az alsó hát [az erősen megtolt paschimottanasana és hátrahajlás eredményeként]. Igazából nem is fáj meg nem izomlázas, órán kívül teljesen jól megvagyok, viszont óra közben egyszerűen használhatatlanok. Szóval most visszavettem, ami nem könnyű feladat.

Rám nagyon jellemző - és merem feltételezni, hogy a legtöbb emberre úgyszintén -, hogy ha eljutok egy gyakorlatban egy bizonyos szintre, akkor utána nem akarom annál lejjebb adni. Az válik a minimummá, amit tudom, hogy teljesíteni tudok, amit teljesíteni akarok és amit felül akarok múlni. És sajnos ez a felfogás eredményezi a leggyakoribb sérüléseket. Tegnap, 12 órával ezelőtt ment, akkor ma is fog. Hát nem. Egyrészt egy-egy megtolt gyakorlat/óra után nagyon be tudnak állni az izmok sérülés nélkül is, jöhet az izomláz és nem fognak másnap annyira engedni. Másrészt, mint ahogy gyakran említettem már, minden nap más: napszak, kedv, szellemi és testi állapot és még rengeteg más befolyásolja, hogy aznap mi meddig megy. Lehet, hogy az, ami tegnap tökéletesen ment, ma egyáltalán nem fog menni, viszont helyette minden más tök jól megy.

És mégis benne van az emberben a csakazértis, a na most jól megtolom, hiszen tegnap is úgy sikerült. Rossz esetben [mint az enyémben és szerintem a legtöbb emberében] mindenki a saját hibájából fog tanulni, miután meghúzza valamijét. Jó esetben az embernek van annyi testtudata, hogy érzi, hogy aznap mi a határ.

Régebben gyakrabban, most már szerencsére egyre ritkábban fordul elő velem, hogy ilyenek miatt lesérülök, inkább véletlenek miatt szokott meghúzódni valamim - rossz fogás, nem megfeszített izom, kibillenés -, amik bármilyen sportban bármikor benne vannak. Az alábbi dolgokat szoktam magamnak gyakran mantrázni:

• Nem verseny. Nem kell bizonyítanod senkinek, hogy meg tudod csinálni azt a gyakorlatot és nem kell túllőni a szomszédon.
• Figyelj a tested jelzéseire. Érzeni fogod, hogy mi a különbség a jó hatású nyújtás és a meghúzás között. Ha csak nyúlik, csináld. Ha szúr, fájdalmasan feszít vagy bármilyen nem "kellemes fájdalmat" érzel, hagyd abba, még ha általában megy is gond nélkül. Lehet, hogy csak rosszul mentél bele, de az is lehet, hogy ez nem az a nap. Ma ez van, fogadd el.
• Figyelj az oktatóra. Nem dísznek meg háttérzajnak van ott. Ha azt mondja, hogy előbb feszítsd meg és csak utána kezdd el a gyakorlatot, akkor az általában a sérülés elkerülése miatt van.
• Ne jógázz ész nélkül. Főleg ne olyan napon, amikor fáradt vagy, izomlázad vagy sérülésed van. Ne tolj meg mindent lendületből, indulatból, haragból, pláne rossz testtartásban. Ne menj át automata robotgépbe. Azért vagy benn 90 percig, hogy magadra figyelj. Állítsd le magad és a bizonyítási vágyat.
• Ne csinálj egy-egy gyakorlatból presztízskérdést. Hiába a kedvenc gyakorlatod és megy mindig maximumon és imádod és dicsér meg mindig az oktató érte, ha ma nem, hát nem. Nem leszel senki szemében kevesebb, ha ma nem csinálod meg. Amit egyszer megcsináltál, az már benned van: lehet, hogy már holnap újra sikerül, lehet, hogy csak két év múlva.
• Tanulj meg visszamenni a kezdőpózokba. Végigcsinálni egy egész órát teljesen 'alapszinten' nem ciki. Ha úgy érzed - akár 30 napos alatt, akár anélkül -, hogy alig bírod megemelni a kezedet a fáradtságtól, csinálj mindent úgy, mintha az első órádon lennél: lassan, óvatosan, csak az első lépésekig. Nem kell mindig végigmenni a fej-térden, nem kell mindig a maximumodra tolni mindent. Lehet, hogy végigtartani fél vagy egy percen keresztül a fej-térd első lépését annyira nehéz lesz, mint anno kezdőként. Akkor is továbbmentél, sok idő után; most is tovább fogsz, valószínűleg sokkal kevesebb idő után.
• Ezzel együtt próbálj ne végigszaunázni/savasanazni ilyen órákat. Ha több nem megy, vedd fel csak a kezdőpózt vagy emeld csak egy milliméterre, de ne alibizd el.
• Ne csinálj bolhából elefántot :) Ha úgy érzed, hogy ma valami nem jó a combhajlítódban, attól még ne hagyd ki az összes hátizmos gyakorlatot. Állógyakorlatoknál vigyázz rá, a kobrát viszont semmi okod ellazsálni. Ilyenkor nekem még jobban is szoktak menni a "megcsinálható" gyakorlatok.
• Ne felejtsd el élvezni. Nyilván 30 naposnál nem lehet csak úgy nem menni, de egyébként ha úgy érzed, hogy ma nagyon nem kívánja egyetlen porcikád se a meleget, a mozgást, nem érzed jól magad, akkor maradj otthon, olvass valamit vagy nézz meg egy filmet vagy gyűjts bélyeget vagy akármi, ami jólesik. Viszont ha úgy érzed, hogy szükséged van rá, még ha nincs is kedved kimozdulni [főleg egy hosszabb kihagyás után], akkor érdemes erőt venni magadon, bemenni és lenyomni. Lehet, hogy nem lesz kicsattanó óra, de valami oka volt, hogy úgy érezted, hogy szükséged van rá - ha csak a 90 perc gondolatmentesség is ez a valami.

Ezekből sokat saját magamnak is nehéz [volt] betartanom, de például a tegnapi órát tényleg a nagyon minimumon csináltam végig, hátrahajlás, fej-térd tartás, tevepóz megtolása nélkül. És örülök, hogy így tettem, mert ma már sokkal jobban éreztem magam, még ha nagyon messze voltam is a saját maximumomtól.

Holnap pótolok egy napi ászanát a mostani helyett, mert csak összecsapnám szegény sasállást, pedig nem érdemli meg szegény. Addig itt egy kis előzetes hozzá: