Az utóbbi pár alkalom vezetés után már kezdtem reménykedni, hogy ez a keddi vizsga még akár egy kis szerencsével sikerülhet is. Múltkor Zuglóból átmentünk Budára, 60 felett repültem a Hungárián meg a Lágymányosi Rákóczi Lágymányosi hídon, az oktató teljesen agyondicsért, hogy milyen szépen vezettem, és hogy ha ez a vizsgán így megy, akkor teljesen simán átmegyek. Na és akkor ma visszamentünk arra az útvonalra, ami még novemberben kivágta nálam a biztosítékot és ami miatt nem mentem vizsgázni... Hát deja vu. Arról nem beszélve, hogy az eddigi állandó napsütéses száraz utas időjárás után leszakadt a hó így egy héttel vizsga előtt. Katasztrofális volt. Amit el lehetett cseszni, azt elcsesztem. Parkolás koronázta meg az egész órát, miután balra hátra merőlegesben beálltam keresztbe az úton és kész. Majdnem azt mondtam az oktatónak, hogy én most kiszállok és felejtsük el egymást örökre, jó nekem a BKV meg amúgy is drága a benzin, csókolom. Igazából csodálkozom, hogy nem dobott ki a kocsiból. Aztán a végén nem cseszett le, mondta, hogy vizsga előtt az emberek 99%-a így bepánikol, szóval nem kell befosni meg minden, de azért elég szar élmény volt. Most hétvége kivételével mindennap fogok menni a vizsgáig, remélhetőleg belejövök...
Miután így szétestem idegileg, dukált egy jóga, bár eredetileg is beterveztem a fél 4-est, amiből fél 6-os lett végül, de mindkettő Linda volt úgyis. Sanyit sikerült berángatni egy duplára [mwhahah], de azt mondta a második után, hogy nem utál érte, szóval örülök. Az más kérdés, hogy személy szerint utálok duplázni, szóval nincs az a transzcendens lény, aki rávenne [kivéve ha muszáj, mint amikor 30 napoztam]. A mai óra mottója pedig: pocsék egyensúlyérzék!
0 komment:
Megjegyzés küldése