Szóval itt a vizsgaidőszak közepén, 5-6 óra könyvtárban görnyedés után nagyon jólesett ma az 5-ös Andinál. Ha (HA!) képes vagyok rávenni magam a tanulásra, akkor agyilag teljesen meghalok a végére [közepére], viszont mivel csak ülök, ezért fizikailag egyáltalán nem fáradok el. Ekkor általában tök jó elmenni jógázni [meg gondolom bármilyen mást sport is így működik], és mivel most elterveztem [elterveztem, nem megfogadtam!], hogy többet fogok eljárni [ld. később], pláne, hogy lazább lesz órarendben is a félévem, és pláne, hogy május végéig járok ingyen, ezért ma elmentem. Könyvtárba nyitásra kell menni, mert a sok szorgalmas egyetemista kb. fél óra alatt megtölti a Szabó Ervint, tegnap megszívtuk, 2-kor már egy darab hely nem volt... Szóval odamentünk 10-re, a bejáratnál már tömeg volt, mint egy koncert előtt, de még volt hely. Fél 4-ig kisebb-nagyobb intenzitással nyomtuk a tanulást, aztán átfagyva és agyilag szétrongyolódva bementem és fullos 100%-os óra volt, nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára. Óra előtt nem voltam túl lelkes, mert éhes voltam és ráadásul teltház volt [jó, hogy sokan járnak, de én megőrülök a heringeffektustól], ilyenkor ugye extra meleg, extra pára, minden. Aztán elkezdtük és annyira jó volt, hihetetlen. Nem blicceltem el semmit, szinte minden gyakorlat megütött egy szintet, bénázás is ritka volt, szóval teljesen jó volt. Már érzem, hogy nagyon jót fogok aludni. Végre kezdek visszaállni a délben-kelek-aztán-hajnali-4-ig-nem-bírok-elaludni napirendről a normális[abb]ra.
Aztán hogy miért szeretnék gyakrabban járni. Nos, ezt a múltkor elfelejtettem, de 1-jén megkérdeztem Orsit, hogy hány órám volt eddig. Kb. most 2 éve kezdtem el rendszeresen jógázni és az alkalmaim száma a maival együtt... 150. Kriminálisan kevés. Amikor Orsi mondta, nem akartam elhinni. Tavaly, amikor február végén kiváltottam az éves bérletemet, direkt megkérdeztem, hogy mennyinél tartok, akkor volt 70. Tehát majdnem egy év alatt voltam 80-szor, és ebben benne van egy 30 napos kihívás! Szóval ez így förtelem, szégyen meg minden egyéb ilyen dolog, mostantól, január 5-étől [csakhogy ne ilyen kommersz időpontot válasszak, mint a január 1.] komolya[bba]n lesz véve a dolog! Meg a tanulás. Azt pláne nem fogadom meg, hogy tanulni fogok, mert ha muszáj, akkor fogok tanulni, ha meg nem fogok, akkor csak saját magammal cseszek ki. Ha meg megteszem, akkor meg is érdemlem. Eddig jól mentek, statisztika meg politikatudomány megvan 5-ösre, a többi neccesebb lesz. A vezetés is végre megy, a parkolás kevésbé, 15-én forgalmi, addig még igyekszem elsajátítani a párhuzamos parkolás szépségeit. Nem lepődnék meg, ha meghúznának elsőre, ráadásul lefizetés nélkül, de majd meglátjuk.
És az elején a kép pedig még az előző poszthoz kapcsolódóan, meg igazából ehhez is. Meg mert Kázmér a legjobb.
0 komment:
Megjegyzés küldése