A Zegyetem!

Már lassan mindenről volt szó, csak az egyetemről nem, aminek az az egyszerű oka, hogy csak ma kezdődött a félév. Múlt héten volt egy kis bevezető előadás az oktatási rendszerről, amiből kiderült, hogy itt átlagban heti (!) 35-40 (!!) órát töltenek a diákok tanulással, és nem, nem vizsgaidőszakban, hanem szorgalmiban. Ezen kívül nyomatékosan elmagyarázta a csávó, hogy attól, hogy bevágsz és visszamondasz mindent, amit a tanár órán mondott, még simán megbukhatsz. Biztató. 

Voltunk néhány előadóban is az itteni campuson [ahol tökéletesen el lehet veszni az épületek és emeletek és folyosón tengerében], a legtöbb ablak nélküli, sötét és hideg, akár egy kínzókamra. Ezzel ellentétben a tanulóhelyiségek szépek és modernek, ami elég sokat elmond arról, hogy hol tölt az ember több időt. Körbevezettek ma minket a tanulóépületben, ami mindennap nyitva van, hétköznap reggel 8-tól éjfélig (!), hétvégén reggel 9-től este 7-ig, és karácsonyon és újéven kívül mindig nyitva van. Három részből áll: van egy group study rész, ahol termeket lehet foglalni csoportos tanulásra/prezentációkészítésre stb., mindegyik ultramodern, hatalmas érintőképernyős kijelzővel felszerelt, amihez lehet saját gépet is kapcsolni, van 2 terem, ahol teljes hangtechnika-felszerelés van, mikrofonnal, külső hangkártyával meg mindennel, ezen kívül van videokonferencia terem is, szóval tényleg minden van. Ha nincs saját laptopod, lehet bérelni; ha valamihez videokamera kell, lehet bérelni 2 hétre; ha elromlik a laptopod vagy bármi technikai problémád van, ingyen megcsinálják [kivéve persze ha alkatrész kell, azt nyilván fizetni kell]. Van egy silent study room, ahol nagyon csendben kell lenni, nem lehet enni, és inni is csak palackosat lehet bevinni. És még jól is néz ki:

Van egy 'flex' szoba, ahol háromszög alakú gurulós lábú asztalok vannak, és úgy lehet rendezni, ahogy éppen kényelmes, lehet összevissza tologatni, bebarikádozhatod magad a sarokba meg bármi. Ezen kívül vannak zárható szekrények [és van egy cucc, ami elmondja a szekrényszámot, ha elfelejted! ez párszor nagyon jól jött volna nekem mind a Szabóban, mind a suliban...], automaták minden jóval, nyomtatni bárhonnan bárhova lehet bármilyen készülékről, szóval nagyon királyság az egész. Ami egészen groteszk volt, az az, hogy ma kezdődött a félév, de már voltak tanuló emberek a csendes tanulószobában, délelőtt fél 11-kor. Morbid.

Órákról még nem tudok nyilatkozni, ma csak info session volt, a következő 2 hétben az a dolgunk, hogy végignézegessük az órákat, amik érdekelnek, majd eldöntsük, hogy melyikeket vesszük fel. Ami a Corvinushoz képest kellemes, hogy az óráknak nincs létszámkorlátja, szóval nem kell a versenyjelentkezés miatt aggódni. Viszont az egész félév olyan, mint otthon a vizsgaidőszak, szóval unatkozni nem fogunk. Ami még nagyon király, hogy 5 percre lakom a t-kartól, pillanatok alatt otthon vagyok meg beérek.

Ami az elmúlt napokat illeti, egészen nyugis volt, sok itthon üléssel. Szombaton nem tudtam magam rávenni a főzésre, így kizabáltam mindent a hűtőből, este pedig a city game előtt elmentünk kajálni és ettem egy hatalmas adag carbonarát, ami drága volt, de finom és sok. A city game vicces volt, bár 3 órát mászkálni a városban fel-alá a hidegben és esőben nem volt annyira kellemes. Kaptunk egy listát, amin feladatok voltak vagy infókat kellett megszerezni, de teljesen random dolgok, mint pl. fényképezz le egy külföldi rendszámtáblát, vagy fényképezkedjetek le az egész csapattal egy vécéfülkében [ami nálunk elég problémás volt, mert kilencen voltunk, de sikerült!], vagy fényképezzetek le egy csapattagot, ahogy éppen nyers pizzatésztát dobál vagy sört csapol. A sörcsapolást például én csináltam, de bizony nagyon béna sör lett. A bárpultos srác szépen elmagyarázta, hogy úgy kell, hogy az első cseppnek ki kell folynia, aztán gyorsan alá kell rakni a poharat, de úgy, hogy még végigfolyjon a poháron is, aztán úgy elvenni, hogy az utolsó csepp is kifolyjon, aztán lehúzni a habot, én meg csak néztem rá, mint borjú az újkapura, és hevesen bólogattam, hogy persze, értem. Az eredmény 2 centi sör és 15 centi hab lett. Nem leszek bárpultos. Íme a próbálkozás: 

És íme az eredmény:

Készítettünk piramist is:

És így kell sört kérni a kocsmában:

Ezen a képen láthatjátok egyébként a kis meleg olaszt, aki aznap egy szivárványszínű esernyővel jelent meg, majd lenyomott egy puszit szegény gyanútlan kanadai srácnak, aki hirtelen nem tudta, mennyire mélyre süllyedjen zavarában. De aztán megtudtam, hogy a kis ragazzo már a pénteki bulin egy német sráccal nyelvcsatázott, szóval csak semmi titkolózás, ez itt a Nyugat!

A játékot végül nem nyertük meg, cserébe rendesen kifáradtunk, így nem is volt nagyon kedvem az afterpartyhoz, és már majdnem hazamentem, de aztán mégse, így végül hajnali 3-ra értem haza. Ja, és az almás sör is finom.

Mindezek után a vasárnapot átaludtam teljesen, csak a boltba mentem el, amin látszik, hogy egyetemi városban vagyunk, mert nagyrészt mirelitből, félkész kajából, melegíthető készkajából és instant levesből áll. Szombaton megyünk Bruges-be, ami nagyon királynak ígérkezik [lécciléccilegyenjóidő], valamint megszereztem és elküldtem minden papírt az ösztöndíjhoz, kipipálták az összes izékémet, szóval már csak utalniuk kell. Hetek kérdése. Mindennek a tetejébe még az egyetemi wifi is működik a telefonomon, szóval lassan tényleg minden összeáll. Hi-he-tet-len.

A Villában is fokozatosan elkezdődik az élet, felvettek a ház facebook csoportjába, ahol a [házi]bulik szerveződnek meg megy a konzultáció mindenről, ennek ellenére még mindig csak 3 emberrel találkoztam, pedig nem nagy ez a ház. Az előbb majdnem leestem a székről, annyira megijedtem a kapucsengőtől. Azt hittem, a rendőrség az, mert állítólag fognak jönni csekkolni, hogy tényleg itt lakom-e, de teljesen random, hogy mikor jönnek. Nem ők voltak, hanem egy srác, aki elkezdett nekem hollandul darálni, én meg néztem rá üres bociszemekkel, hogy "english...?", majd elmondta, hogy a haverjához jött, de lemerült a telefonja, a nevek nincsenek kiírja a csengőkre, ezért végigcsöngetett mindenkit, hogy valaki csak kinyitja... Remélem, olyannal nem fogok találkozni, aki így akar betörni vagy ilyesmi, bár lehet, hogy ez túlságosan magyar megközelítés. Viszont hogy ne legyen teljesen hasztalan a nap, rendet raktam úgy-ahogy, mert egy hét alatt képes voltam hatalmas kupit csinálni. Már csak ezért sincs honvágyam, minden olyan, mint otthon...