2014. február 8., szombat

Az elefántos sör és más nyalánkságok

Az utóbbi napok nagyobb szerencsétlenkedések nélkül zajlottak. Megérkezett az igazi esős-szeles belga időjárás is, így tegnap nem volt túl kellemes fel-alá mászkálni a városban papírmunkát intézni, de most már lassan végzek velük, és ha minden igaz, hétfőn megszerzem az utolsó papírt is, ami kell ahhoz, hogy a drága Corvinus elkezdje az ösztöndíj utalását. Az időről és a belgákról még annyit, hogy míg én pulcsiba, kabátba, kapucniba csomagolva, esernyővel próbáltam túlélni a sétát, a helyiek sokszor kabátot se vesznek, sapkát nagyon ritkán láttam, esernyőt meg pláne nem. Utóbbinak hamar rájöttem az okára, ugyanis az orkánerejű szél az esernyőbe belekapva azonnal Mary Poppinsszá változtat és tényleg nemcsak az esernyőt viszi, hanem téged is. Én azért kitartottam az esernyőm mellett általában, ami tescós létére teljesen jól bírta a strapát. És még szép is.

Programok szempontjából volt pár tájékoztató, próbálták megtanítani másfél órában a holland nyelv alapjait, ami úgy, ahogy van, lepergett rólam, annyi maradt meg, hogy dank u (=köszönöm) meg kip (=csirke), szóval azt hiszem, maradok az angolnál. Volt közös vacsora, ahol koninginnehapje-t (fr: vol au vent) ettünk, ami úgy néz ki, hogy van benne sült tészta, húsgolyók, gombás szósz és választható köret, de természetesen mindenki a helyi sült krumplit kérte. Ahhoz képest, hogy nem szeretem a gombát, finom volt, bár lehet, hogy az is segített, hogy baziéhes voltam már. 


Viszont megtaláltam a megoldást a sörproblémára, mégpedig az édes sör formájában. Aki szereti a sört, az nagyon fúj rá, hogy hát ez nem is sör [mint nálunk a citromos meg a narancsos sörökre, hogy hát az limonádé]. Sajnos drágább, mint a Stella, de nagyon finom és sokféle ízű van. Eddig kétfélét próbáltam, az egyik a Delirium Red [aka elefántos sör], ami nagyon kis laza lányos itókának tűnt, majd a pohár felénél láttam, hogy 8,5%-os, amit nemigen lehet rajta érezni, ráadásul baromira itatja magát. A másik a Kriek, ami ugyancsak cseresznyés [vagy meggyes... nem tudom a különbséget], és az is nagyon finom volt. Van még almás, epres, barackos meg még nem tudom, milyen, de lesz időm végigpróbálni. Meg kell jegyeznem azonban, hogy ha a Stella ingyen van, akkor sokkal jobban ízlik, mint ahogy ez tegnap is történt az International Partyn, ahova megérkezvén azzal fogadtak, hogy ingyen sör a pultnál. Hát lehet nevezni magyar mentalitásnak, hogy ami ingyen van, az kell, de én megittam. Meg utána még néhányat, bár az nem volt ingyen. Viszont a zenében ismét nem csalódtam, EGÉSZ ÉJJEL eszméletlenül király zene volt, régi és mostani, minden stílusban, ráadásul az elején jó kis balkán ment, csak akkor sajnos még mindenki kabátban álldogált az ingyen sörrel, de azért beindult végül. Az este folyamán rengeteg sörrel öntöztek meg, bár mondjuk ez otthon se ritka. Olyan 3 körül elindultam haza, majd útközben találtam egy félig fekvő, félig ülő belga csajt az egyik bolt bejárata mellett, akin látszott, hogy nem ásványvizet ivott aznap este, bár ha sörtől nyomott be ennyire, akkor vagy egy rekesszel ivott meg, vagy nagyon nem bírja az alkoholt. Kérdeztem, felhívjak-e valakit, a barátja nem vette fel [valaki nagyon ki fog kapni a másnaposság után], majd az anyját kérte, bár előtte megbizonyosodtam róla, hogy tényleg akarja-e, hogy őt hívjam... Végül kijött érte kocsival, bepakoltuk a csajt egy zacskó társaságában, majd a bringáját is betuszkoltuk [eszembe nem jutna bringával bulizni menni, de mindegy]. Fél 4 körül haza is vergődtem, a szoba nem volt túl meleg, mivel végre megtanultam ki-be kapcsolni a fűtőtestet, és ha nem vagyok itthon vagy alszom, akkor kikapcsolom teljesen. Valószínűleg a szomszéd szobában annyira nem örültek, hogy elkezdtem bekattogtatni a gázfűtést, de úgy érzem, nem lesz ez annyira ritka itt. Olyan fél 11-kor arra ébredtem, hogy mozgás van a Villában, ráadásul ezen a szinten, és mivel a falak papírból vannak, ezért olyan volt, mintha az ágyam mellett beszélgettek volna. Alighanem ezen a szinten már mindenki beköltözött, viszont lent még senki sincs azóta se. Fura lesz, ha elkezdődik itt az élet.

Ma este valami city game lesz, utána meg megint buli. Igen, fáradok. De ha jó buli lesz, egyefene.

Ja hát és az örömhír: VÉGRE VAN RENDES NETEM!! Nagyon csodálatos, hogy nem kell a sarokban kuporogva wifizni. Még telefonnal nem sikerült csatlakozni a sulis wifihez, de előbb-utóbb az is meglesz.

Most viszont kéne valami ebédet összedobnom, amihez annyi kedvem van, hogy semennyi, szóval valami nagyon egyszerűt kéne. Ráadásul ahogy néztem, szombaton zárva a Carrefour, szóval kiugrani se tudok valami fagyasztottért. Viszont vettem nutellát, ami drága volt, de nem érdekel. Majd ha kezd fogyni a pénzem, kipróbálom a carrefouros mogyorókrémet, ami ha van annyira jó, mint a carrefouros étcsokis gabonapehely, akkor nagyon jóban leszünk.

A múltkori bogaras kép megfejtése pedig nagyon mély és tanulságos. Az egyetem készíttette, és az idegenvezető néni elmondása szerint azt jelképezi, hogy a tudomány segítségével bármilyen kemény dolog leküzdhető - például egy 2,7 méteres bogár is. De egyébként mivel ez modern művészet, ezért többféle értelmezése is lehet, például neten találtam olyat is, hogy a tudományok és a művészet egymás kiegészítését is jelképezi. Kinek mi. Mindenesetre nekem nagyon tetszik, annyira random az egész a tér közepén.

0 komment:

Megjegyzés küldése